Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

Ezen második végrendelkezés elején ezt mondja Gilányi: „Mivel kardoskodásom miatt kelletett a magyar korona alól, Poson vármegyében lévő jószágomból, Lengyelországba bujdosnom, a honnét becsületes tő ember szolgáival hozatott ki Istenben kimúlt öreg Rákóczi György fejedelem maga szolgálatára; pénzbeli értékem magammal volt aranyul, azon kívül Klobusiczki András uram Magyarországban eladván jószágomat, hozta hé ide hé Erdélybe az ámít. Az mely pénzemet adtam ki kolozsvári árosoknak interesre, azoknak jobb részét felszedtem az veszedelmes üdők előtt; némely részét penig ifjú Rákóczi fejedelem szedte fel, Kövér Gábor komornyikja által, úgy hogy nékem mást ád Lesed várában érette, sat.“

— A XVII. század második feléről még nehány kisebb ajándék áll az Apáczai Album LV.-dik levelére jegyezve; az adakozók nevei itt következnek:

11) Váradi Miklós ég és íöldgömböt vett 12 talléron „Generöses ot ainplissimus 1). Nicolaus Váradi *) emit globum coelestem ac terrestrem, emu institutione astronomica de usu globorum Gvil. Blaeu. Imper 12.

12) Hunyadi István, haláláig évenkint 25 forint. „Gonerosus ae prudentissimus ü. Stephanus Hunyadi in rationom studiosorum eou- tulit se vivo anuuatinl flór. 25.“

13) Ebcni István hagyománya . . 100 m. f. „Speclabilis ac Ge- nor 1). Stephanus Ebeni in rationom rectoruin et studiosorum legavit flór 100.“

— Az alapítvány öszvegok XVII. századi értékének becslésére szolgáljanak következő adatok:

a) A collegium kikölcsönzött tőkéi után 10 % kamatot fizettek 1720 tájig, miként, ez időszak elejéről és végéről, két kötlevelünk tanúsítja:

„Laus Deo semper. In anno 1660. die 20 martii: Az mely ezer forintokat öregbik kegyelmes asszonyunk ő Nagysága adott az kolozsvári orthodoxum cöllegiumban lévő ifjaknak tápláltatásokra. Hogy annak iu- teressóből sustentáltassanak: annak az ezer forintnak az ötszázát lvo- losvárat lakó Nemzetes Hajdú György uram vévén magához az félj ül megirt napon táli conditione, hogy az meddig az eecclesia ő kegyelmé*) Említve van Váradi M. azon levélben, melyet Lorántfi S. Apáczainak irt 1Ö59. jan. 10.

103