Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942

Gyémánt gyanánt álI köszörű alatt.

S szikrát a gyémánt mig tüzelve ad,

A köszörűs boldog kimondhatatlan’.

S mikor csiszoltan a gyémánt ragyog:

Van ennél hírnév, dicsőség nagyobb ?!?

*

Atya nem érez jobban gyermekével, —

A gyermeknél atyaként van jelen,

S amit leikébe szánt arany ekével:

Okos szeretet s szelíd fegyelem.

Becsület, jóság, férfias karakter,

Mit a tudással együtt adni kész,

Hogy kapcsolódjék hűen kézbe-kéz,

S embert, ha méltó, hogy becsüljön ember. Munkája lángja igy hevíti át A nagy, keresztény pedagógiát.

*

Hit és szabadság: hőstörténelemnek Benne e két örök fáklyája ég,

Erős lelkében új tettek teremnek,

A hon felett ha elborult az ég.

Branyiszkó bércén tépett köntösében Ott ment elől, szent mámortól beteg,

Rohant a honvéd, mint a fergeleg,

Ahogy látta a keresztet kezében.

S ki eddig hintett lelket, szellemet:

Most is vérrel is megkereszlelkedett.

*

Háromszáz éves múlt virága sarjad,

S halkan lehullat egy egy levelet.

Jer költő, álmából hogy fölzavarjad,

Ki szunnyad még e drága mull felett!

A munka, melyet három század végzett, Örök-magyar, hitünké, s nemzeté, Jövendőnek alapként fekteté,

Melyet ki nem kezd renyhe kor, s enyészel. S míg csak magyar él, alkot és teremt: Mindég lesi magyar piarista rend!

P. JÁNOSSY BÉLA