Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
28 fiaitokat ide vezetni, hogy ők is itt szerezzék meg a fegyvereket az élet nagy harcának megküzdéséhez. Távozásotok ne legyen végleges, ha most mint érett ifiak kiléptek az intézet kötelékéből, ha egyetemi tanulmányaitokat befejeztétek és elhelyezkedtek az életben, lépjetek be a „Piarista Diák- szövetség”-be, amely ettől a perctől fogva tagjai közé számít benneteket és akárhová fogtok fordulni, ott találjátok ennek tagjait, akik szerető testvéri szívvel várnak titeket, s mindenütt segítségetekre lesznek, hogy az útjaitokba kerülő göröngyöket eltávolítsák, s a keskeny pallókon keresztül segítsenek. A nemzet küzd jogaiért és fennmaradásáért. E küzdelem nehéz, abban mindenkinek részt kell venni, azon a ponton, ahová őt az élet állítja. Azt akarjuk, hogy a küzdelemből győztesen kerüljünk ki, azért mindannyiunknak a legjobbat, a legtöbbet kell dolgoznunk, végeznünk, ott azon a ponton, ahová az isteni Gondviselés állított, mert csak így nyerhetjük el az életet. Ha elbukunk, a reánk acsarkodó ellenség elveszi hazánkat, hitünket, magyarságunkat, sőt életünket. is. Lebegjen mindig szemeitek előtt, az intézet névadójának lelke, aki a magyar szabadság szent szeretetének, a ragaszkodó hűségnek példaképe. A hazájáért örök sóvárgásban vergődő lelke itt él közöttünk és útmutatóként tündöklik előttünk. Fel a küzdelemre, a szebb magyar jövőért!
