Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
17 nyelven, a 18. század közepéig, mikor megkezdődött a magyar- nyelvű darabok játszása. Dugonics András és Pállya István, a két derék piarista, — tüzes, magyar lelkek voltak az elsők, akik a 18. sz. második felében nagy felbuzdulással hirdették, hogy az iskolai színielőadások magyarnyelvűek legyenek, hogy „az iskolabéli magyar játékok által az ifjúság a magyar nyelvben gyakoroltassék, és a becsületes emberek között való tisztességes, nyájas társalkodást édes magyar nyelvünkön előadatott komédiákból kapják.“ Nagy szükség volt erre, mert a magyarság éppen ebben az időben dobbant rá teljes erejével nemzeti hovatartozandóságának tudatára, s a magyar nyelv művelésének kötelességérzete felébredt a jobb magyar lelkekben. A német ránehezedéssel szemben a magyar nyelv ápolása volt a főcél, s ezt a lelkes piarista tanárok, köztük Pállya István — főkép a magyar irodalom termékein keresztül vélték keresztülvihetőnek. Pállya István (szül. 1T40.) már piarista növendékpap korában megérezte, hogy a nemzetet a magyarnyelvű irodalom megszerelésére kell majd ránevelnie, még pedig először a szépirodalom, de a dráma útján is. Ez utóbbi műfaj művelésére a Privigyén töltött újoncnevelő évek voltak jótékony hatással. Későbbi írói pályája ebből táplálkozott. A piarista noviciálusban ugyanis nemcsak a szorosan vett rendtörténettel és teológiai tanulmányokkal foglalkoztak a jelöltek, hanem a kor követelményének megfelelően a drámaírás műhelytitkaiba is bevezették a fiatal noviciusokaf, s hogy a színi hatás titkaival is megismerkedhessenek, — egy-két drámát is előadattak velük. A darabokat nagyrészt rendfagok írták, először, — mint említettük — latin nyelven, de a 18. sz. második felétől kezdve a magyar szó is megjelent már a piarista iskolai színpadokon, így Dugonics András, a híres szegedi piarista lf62-ben magyar- nyelvű darabot adatott elő diákjaival; az egykorú feljegyzések szerint a játéknak rendkívül nagy sikere volt. Mikor Pállya István tanári pályájának során Veszprémbe került, mint „a költészet és ékesszólás oktatója,“ — a bevett szokás szerint színműveket kellett készítenie az ifjúság számára. Kétévi veszprémi tanárkodása idején több színművet írt, köztük két magyarnyelvűt. Itt játszották Pazarlay és Szükmarkosy c. magyar darabját 1 Tóf-ben nagy sikerrel. Ezt a darabot Pállya István a magyar szokások és erkölcsök védelmére készítette, —■ tiszta, magyaros nyelven, könnyen folyó stílusban. Itt-ott népies mondásokkal tarkázta a jeleneteket, akárcsak Dugonics a maga írásait.
