Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
96 Mint igazi Homo Patriae egész bizonnyal itt is teljes egészét adta s ezáltal kiérdemelte feljebbvalói elismerését és kartársai megbecsülését. Közéleti pályáján azonban rászolgált a Homo Ecclesiae jelzőre is. Amikor Trianonban a csonka ország népe rádöbbent a nagy és alapvető igazságra: a területi revíziót meg kellett előznie az erkölcsi megújhodásnak, megkezdődött az egy* házias élet és gondolkodásmód örvendetes térfoglalása. Ebben jelentős részt vállaltak a világiak is. Nem lepődhetünk meg, ha a nagy munkában ott látjuk az egykori piarista diákokat is. Higgadt, kiegyensúlyozott s mélyen katolikus meggyőződésüknek — Isten mentsen a hazabeszéléstől I — elég sokat köszönhet a harmincas és negyvenes évek már keresztényibb Magyarországa. Az önzetlen munkások között találjuk Farsang Endrét is. 1929 szeptember 29'én az adonyi esperesi kerületbe tartozó egyházközségek új* kori katolicizmusunk nagy fiának, gróf Zichy Nándornak századik születése napján nagyszabású szervező ünnepséget rendeztek. Ezen ö mondotta az ünnepi beszédet' „A katolikus egyházközségek teendőiről“ címen. Az egy* házközségi élet elmélyítésén, mozgalmassá és korszerűvé tételén különben mindenütt ritka tapasztalattal, kiváló jogi érzékkel és melegen érző vallásos lelkületlel fáradozott. Ilyen irányú munkába - Kolozsvárra visszatérve — rövidesen belekapcsolódott. Váci működése idején jelentős tevékenységet fejtett ki az Emericana ottani corporatiójában. Az Emericana az öntudatos katolikus főiskolai hall* gatók köre. A triaononi gyászos esztendőkben, a harmincas évek mély pontján hívta életre néhány lelkes szerzetes és világi. Célkitűzésük az ifjúság körében erős visszhangra talált s eredményeként egymásután alakul* tak meg a vidéki fiókok. Ezek vezetésére különösen kellett ügyelni. Fontos volt ugyanis, hogy ne egyszerű diákklubok, szórakozóhelyek legyenek, ha* nem katolikus életre serkentő középpontok. Ilyen volt a váci is. Priorjában és nagyurában, Farsang Endrében kipróbált vezért választott. A váci Emericana rendezésében megtartott Líceumi estélyek a nemes patinájú és műveltségi téren magas igényeket támasztó város legjobbjait gyűjtötték össze. Az ott elhangzott előadások a város életében eseményt jelentettek. Visszahozták tartalmukban és keretükben azokat a tudományos és művészestélyeket, amelyeket századunk első évtizedében néhai Dr. Galcsek György kanonok, szemináriumi igazgató kezdeményezett és fejlesztett tökéletessé. A különféle egyesületek vezetésében, irányításában szerzett tapasztalat birtokában természetes volt, hogy amikor a visszacsatolást követő év júniu* sában, 1941*ben szépmultú iskolánk az évzáró ünnepéllyel kapcsolatosan megrendezte az öregdiákok találkozóját és azon felvetődött a lelkek mélyén már régóta élő óhaj s gondolat: a Diákszövetség megalakítása, a közbizalom feléje fordult. A jótékonyságáról előnyösen ismert Merza Gyula korelnök* lete alatt megalakult a Szervezőbizottság. Ennek lelke, irányítója Farsang Endre lett. összehasonlította, áttanulmányozta a már meglévő piarista Diák*
