Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941
6 maga aszkétikus, szinte merev, az atya kegyes megértését eláruló arcvonása. Aki csak rádióban hallotta is, nem is értve zengzetes romagnai olasz beszédét, átérezhette azt az apostoli, szent papi ihletséget, ami beszédéből kiárad. Akinek pedig megadatott, hogy értse is, csodálhatta mély tudását, ember- ismeretét, amit nagy nyelvismeretével és utazásaival szerzett. Mert utazni volt alkalma, hogy képviselje Krisztus Helytartóját s akik csak vele lehettek Buenos Aires-töl Budapestig, hallhatták kereszténytől és nem kereszténytől a szemek beszédét: ime a Főpap. Személye, megjelenése már önmagában elég, hogy magával ragadja az embert. Amikor meg prédikációja közben széttárja karjait, mintegy az egész világot látszik magához ölelni akarni. Maga a Pastor Angelicus, szavai az örök élet igéi, az Egyház gránitkeménységü dogmái. Diplomáciája az egyetlen biztos síkon mozog: az út, igazság és élet világában. Ez a szeretet és igazságosság békeszelleme vezeti, amikor konkordátumokat készít elő Münchenben és Berlinben. Jelszava akkor, főpapjának XI. Piusz pápának mottójához igazodik: pax Christi in Regno Christi! A béke mindenek}elett. Ezt kell biztosítani a lelkek világában elsősorban, ha világtestvériségről akarunk beszélni. Azt, hogy a lélek uralkodjék az anyag felett, az igazság győzedelmeskedjék az emberi gonoszságon, a jog vegyen erőt a fékevesztettségen: opus iustitiae pax! Kétezeréve, hogy elhangzott Krisztus szava Cézáréában: „Te Péter vagy és erre a kősziklára fogom építeni Anya- szentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta“. Azóta tanítanak és kormányoznak Péter és utódai a pápák, hogy mindnyájan egyek legyünk s mi érezzük, hogy mig Krisztus — Péter — XII. Piusz a mi főpapunk: a pokol kapui nem vesznek erőt az Egyházon. A Kegyestanítórend 300 éves magyarországi letelepedésének évében, végtelen hálával a Gondviselés iránt, borulunk le Szentséges Atyánk áldásodat venni.
