Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941
4G figyelemreméltó tevékenységet. Ifjúságunk öntudatos vallásosságának szép megnyilvánulása az is, hogy vasárnaponkinf szép számmal járultak a szent* áldozáshoz. A vallásos nevelést természetesen előmozdították még a hiva* talos exhortációk, amelyeket a felső osztályosok számára az intézet hittanára tartotta, az alsó osztályosok részére pedig Dr. Szász István, Börzsei Márton és Mikó Gábor. Kötelező szentgyónáshoz ifjúságunk a tanév folyamán négyszer járult. A húsvéti lelkigyakorlatokat iskolánkhoz illő komolysággal tartottuk meg. A felső osztályosok lelkivezetője Veress Ernő a helybeli Hittudományi Főiskola tanára volt, mig a kisebbeké Vértes Ferenc lazarista atya. Mély és maradandó vallási élménnyel vettünk részt Börzsei Márton rendtársunknak december 8-án bemutatott első szentmiséjén. A kézvezetői szép tisztet Visegrádi Lajos házfőnök úr töltötte be, míg a szentbeszédet Dr. Scheffler János, a tanév folyamán szatmári püspökké kinevezett egyetemi tanár tartotta. Lélekből jövő és lélekhez szóló szavait ezen a helyen is fiúi tisztelettel köszönjük. Hálával tartozunk Dr. Biró Vencel egyetemi tanár és Dr. Ocskó Lajos igazgató úraknak, valamint Dr. Patay József az Akadémiatemplom gyóntatójának és Visegrádi Lajos házfőnöknek, hogy ifjúságunk gyóntatásában mindenkor készséggel segítettek. 6. Hazafias nevelés. A megnagyobbodott hazában ma az iskolán kívül számos tényező ezt Írja zászlójára. A nagy buzgalomban — sajnos — gombamódra jelennek meg a jelszavak s az ifjúság nem találja meg mindenkor a helyes utat és a helyes eszközöket. Könnyen hajlandó a délibábokat kergetők táborához csatlakozni, megfeledkezve arról, hogy neki a nagy szerepre előbb elő is kell készülnie. Iskolánk a hazafias nevelés terén ki* próbált vágányokon jár. A kor támasztotta új követelményeket igyekszik a tisztes, bevált, régi eljárásokkal összeolvasztani. A szentistváni birodalmi gondolat keretében valljuk az önsegítés elvén felépülő népi szervezetű társa* dalom szükségességét. Küzdünk a puritán egyéni és társadalmi életformáért s megújulásunk alaptételeként fogadjuk el, hogy a jövőben még többet kell megvalósítanunk az áldozat és szolgálat szelleméből. Vagyunk annyira lény* látok, hogy az ezeken alapuló szebb jövő eljövetelét csak kemény munka után s akkor is lassan várjuk, mint a tavaszi hajnal megjöffét a hosszú téli éjszakák után. Hivatásunknak megfelelően az iskola keretén belül talán aprónak látszó munkával fáradozunk ebben az irányban. Bizonyos azonban, hogy a következménye meglesz. Ez a meggyőződés és tudat irányította szürke hétköznapjainkat és ünnepi megmozdulásainkat. Az utóbbiak közül a következőket tartjuk szükségesnek megrögzíteni. Október 6-án dr. Csaba Jenő tanár úr a világosi gyásznap örök időszerűségére mutatott reá az ünnepség keretében. Október 31-én a takarékosság új szemléletű értelmezéséről beszéltünk tanítványainknak. November 1-én a szép házsongárdi temetőben felkerestük az intézet elhúnyt tanárainak sírját és kegyelettel áldoztunk emléküknek. Ugyanakkor koszorút helyeztünk Erdély nagy fiának, Reményik Sándornak még friss sírjára. November 5-én a magyar ifjúság eszményképének, Szent Imrének hódoltunk kegyeletes ünnepség keretében. November 30-án a kegyes iskolák alapítója iránt róttuk le hálánkat. December 5-én, főméltóságú kormányzónk névnapjának előestéjén nagyszabású ünnepélyt rendeztünk a következő műsorral: 1. Szózat: Éne*
