Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941

társaság komolyságához illő magaviseletre, szívökre kötvén a rend-, egyetértés-, előzékenység-, kölcsönös szeretet és türelmességet, külö­nösen kéri a tagokat, hogy óvakodjanak minden személyeskedéstől s a nemzeti türelmetlenségnek még árnyékától is \ mert csak így ezen feltételek alatt ígérhet magának e társaság fennállást“. Beszédének végeztével a vezetőtanár a következőket ajánlotta „hivatalnokokénak s „Első alelnöknek“ Vikol Simon VIIL, második­nak Zöld Ferenc VII., főjegyzőknek Dobál Antal VIIL, pénztárnoknak Csikmántori Ottó VII,, két ellenőrnek Csikmántori Béla V. és Eszte- gár Gergely VI, o, tanulókat. Az alapszabályok késői jóváhagyása miatt azonban a Kör mű­ködése nem haladhatott a kitűzött cél szerint j több-kisebb zökkenő merült fel részint a vezetésben, részben a tagok között s ennek következménye lett, hogy Palczer Károly az elnökségről lemondott és a következő évben Ribiánszky Adolf igazgató vette át a társulat irányítását, 1862 októberében újból megalakult az „Önképzőtársulat“, — melynek hivatalnokait „közmegegyezés folytán“ választották meg a ta­gok, Már ekkor elhatározták a Társulat tagjai, hogy a munkakedv foko­zására és a lelkek megnyilatkozásának kielégítésére folyóiratot szer­kesztenek s ennek irányítását két VIII. és egy VII. o. t.-ra bízták. A „tett“ jelszavával indult meg a fiatalság munkája, azon reményben, hogy az a fejletlen bimbó, melyet a gimnázium ifjúsága keblére tűztek az alapításkor — egykor majd „szépen nyílt bokréta“- ként fog rájuk mosolyogni. Ezt a nemes célt a Társulat tagjai az évek hosszú menetében gyönyörű eredményeikkel, szorgalmas mun­kálkodásukkal el is értek. Bizonyíték a sok fennmaradt irás, mely­nek porlepett oldalai a régi nemzedék dolgos életét lebbentik fel. Az Önképzőkör kézíratgyüjteményének legértékesebb állománya a Hajnal c. szépirodalmi hetilap 39 évfolyamot kitevő kötetei. A Társulat fennállásának második évében alapították a tagok a kézzel írt szépirodalmi hetilapot, melyet mindjárt a kezdetén „az ügysze­retet egész melegével karoltak fel“ s itt mutatták be szellemi gyü­mölcseiknek termékét. Sok magasba ívelő pálya mutatja minden téren az utókor előtt az elvetett kis magból sudárba szökkent töl­gyek dús termését. A jövendő magyar élet szívdobbanása ott lük­tetett és vert a folyóirat hasábjain s a kezdet nehézségein átesve, a műfordítások túlsúlya mellett, ezt lassankint kiszorítva, — eredeti munkák, versek, elbeszélések, rajzok tarkítják a hetenkint megjelent lap oldalait. A folyóirat első évfolyamaiban sűrűn találkozunk Hárrách Béla nevével, ki Erödi (Harrach) Béla néven egyik legkiválóbb földrajzi írónk és műfordítónk lett. Későbbi széleskörű irodalmi munkássá­gának kis bimbói az Önképzőkör vírágoskertjéből táplálódtak és fejlődtek terebélyes fává, aki a hirlapirás, a földrajzi irodalom és műfordítás terén nagy tevékenységet fejtett ki. Már VI. oszt. tanuló korában főjegyzője volt a Társulatnak és Hajnal egyik szerkesztője (1864); mint ilyen tisztséget betöltő tag — verseivel szerepel az iró diákok között. Kedves, hangulatos verse a Marosvásárhelyi emlék, mely a fiatal tanuló lelke sóvárgását fejezi ki a bejárt tájék után. A jövendő földrajztudós, utazó első irói próbálgatása versben'.

Next

/
Thumbnails
Contents