Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941

28 met, latin-történelem, földrajz-történelem, földrajz-természetrajz, ter­mészetrajz-vegytan, természettan-mennyiségtan) a negyedik félévben az alap-, a nyolcadikban a szakvizsgálatot. A. második részben, gya­korlati évben a pedagógiai vizsgálatot. Elhelyezkedést a megnagyobbo­dott hazában könnyű szerezni. A középiskolákon kívül tudományos intézetek (múzeumok, könyvtárak, levéltárak, irodalmi vállalatok, új­ságok, nagyobb üzemekben, mint külföldi levelezők) keresik az ilyen végzettségű fiatalságot. Egyik-másik állásban ugyan még külön kiegé­szítő képesítést is megkívánnak. Tervszerű önműveléssel azután mindenütt nyílik a haladásra, előmenetelre alkalom, A papi pályára lépőtől a tanártól megkívántakon kívül még bizonyos többletet kívánnak. Ez három síkon rögzíthető í papi, szo­ciális és aszkétikai, A pap Isten titkainak sáfárja. Közvetítő az Isten és a hívők között. A közösség könyörgését, imádását viszi a Mindenható elé és Isten kegyelmét segíti, közvetíti a közös:ég felé. Hirdeti számukra Isten igéjét és akaratát. Ennek következtében élete szentebb és összeszedettebb. Napjai a közjó szolgálatában telnek. Az Isten országának megvalósításán fáradozik. Az elesettek, szegények és kitaszítottak gyámolítója. Emberkezelő képességével Krisztus ügyéért síkra száll a hatalmasak túlkapásai ellen. Az ellentéteket elsimítani igyekszik. Inkább összeolvaszt, egyesít, mintsem atomizál. Körülötte béke és megelégedés honol. Kemény fegyelemmel, rendszeres önmegtagadással törekszik ösztöneinek és alacsony vágyainak megfékezésére, azaz az önmegszentelésre. Szük­séges, hogy a keresztény tökéletesség útján egyre előbbre haladjon. Fogadalmaival leköti magát emellett. Ez az eszményien szép életpálya természetesen kemény iskolát kíván. A hivatást érzők külön papnevelőkben, szemináriumokban készülnek rá. Az érettségi után öt-hat évig folytatják tanulmányaikat vagy a püspöki székhelyeken lévő hittudományi főiskolákon (Erdély­ben jelenleg a püspöki helytartóság székhelyén Kolozsvárott), vagy a budapesti központi szemináriumban. A kiválóbbakat elöljáróik kül­földre küldik (Róma, Bécs). Az ötödik, ill. hatodik év végén történik a pappá szentelés s kezdetét veszi Krisztus országában az igazi munka. Túlzsúfoltság ezen a pályán nincs s belátható időn belül nem is lesz. Ha valamikor, beteg korunkban van igazán szükség itt apos­tolokra, a legszebb célért, az Isten ügyéért, égő, búzgó, másokat is mozgató lelkekre. Orvosi pálya.* Orvosi pályára lépni elkötelezést jelent : a szenvedő embereken való mindennapi segítés vállalását. Az orvosnak apostolnak is kell lennie s amellett, hogy hinnie kell hivatásában, tudnia kell áldozatot is hozni érte. Szeretnie kell foglalkozását és nem csökkenő érdeklődés­sel tartozik figyelemmel kisérni a tudomány haladását s azzal lé­pést is kell tartania. Valóságos gyógyítási ösztön kell hajtsa, segítő szándék. Képességgel kell bírnia, hogy a beteg, szenvedő embertársa * Dr. Nappendruck Kálmán főorvos előadása alapján.

Next

/
Thumbnails
Contents