Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1940

54 nek, akik a múlt évben óraadói minőségben működtek közöttünk. A bécsi döntéssel kapcsolatban megvált testületünktől Dr. Paul Radu, a román nyelv tanára. Az eltávozottak helyét Dr. Ivari János, Beczásy Zoltán, Debitzky István, Győrbiró Jenő, Dr. Gerencsér István, Dr. Kerkai József és Mikó Gábor foglalták el. Igazgatónak a rendfőnökség előterjesztésére a főhatóság 7399/1940. sz. a. Dr. Kari Jánost nevezte ki, aki az iskolának 1910—19. között már tanára volt. 4. Tanári értekezletek. A Rendtartásban előirt valamennyi érte­kezletet megtartottuk. Ezeken a következő című előadások hangzottak el megbeszélés formájában: A magyar iskola lelke a nevelő tanár (tartotta az alakuló értekezleten az igazgató); A magyar iskola christo- cenlrikus, hungarocentirkus és szociális beállítottságú (az első mód­szeres értekezleten tartotta az igazgató); Az osztályfőnök nevelői tevé­kenysége (az első félévi nevelésügyi értekezleten tartotta az igazgató); Az új szellemű hazafias nevelés (a második félévi módszeres értekez­leten tartotta Dr. Gerencsér István); A szociális szellemű gyakorlati életre való nevelés (a második félévi módszeres értekezleten tartotta Cseke Vilmos); Az ifjúsági könyvtár szerepe a magyar iskolában (a második félévi módszeres értekezleten tartotta Kelemen Béla); A má­sodik félévi nevelésügyi értekezleten a magyar helyesírás és fogalmazás tanítása címén a visszacsatolt területeken annyira égetően fontos kér­dését tárgyaltuk meg. Előadói voltak Heszke Béla, Mikó Gábor és Rácz József tanárok. 5. Valláserkölcsi nevelés. A Mária Métér Theu (Mária Isten Anyja) piarista címer a második bécsi döntés után újra felkerült diákjaink sapkájára'. A román uralom alatt csak szívükben volt szabad hordani. Az elmúlt két évtized sok akadályt gördített a vallásos nevelés útjába. Hősiesen küzdött ezek ellen egységes világnézetű tanári karunk és iskolánk megszentelt hagyománya. Nagy nehézséget okozott nevelő­inknek a lazább korszellem és az a körülmény, hogy a régi, erősen magyar szellemű Kolozsvár egyre inkább nemzetközi színezetű várossá fejlődött. Ennek szelleme hatott mindenfelől: az utcáról, színházból, moziból és a rengeteg cukrászdából s észrevétlenül, de annál szívó sabban formálta, koptatta, főleg a románnyelvű állami iskolákba járó gyermekeink lelkét. Nagyjából és egészében azonban fiaink bízó és nyílt szemmel néz­nek fel templomunk könnyező Szűz Máriájára és lelkes szívvel álla­nak be a piarista szellemű vallásos, mélyen katolikus nevelés követői közé. Egyszerű, komoly bensőségesség, alapos tudással élménnyé dol­gozott hit és a szenvedő Krisztusarcot embertársainkban meglátó sze­retet — vallásos nevelésünk célkitűzése. Ennek szolgálatában állanak: szép templomunk, a tavaszi és őszi évszakban a hétköznapi diákmisék ősi zengésű magyar énekei, a vasár- és ünnepnapok szentbeszéddel kap­csolatos kötelező szentmiséi, az évenkint négyszer kötelező szentgyónás, a húsvéti lelkigyakorlatok, az önkéntvállalt rövid szentséglátogatások és a november hó utolsó vasárnapján a piarista iskolák halhatatlan alapítójának tiszteletére tartott triduum. If júságunk dicséretére Írandó, hogy az előirt, kötelező vallási gyakorlatokon kívül gyakran járultak az Ür asztalához. A közösen szervezett vallásos gyakorlatoknak nagy

Next

/
Thumbnails
Contents