Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1940
31 bán két alkalommal, továbbá volt 1928 márciusában is, E hangversenyek keretében egy-egy nagynevű öregdiák emlékét is felújították, így br. Jósika Miklós tanuló éveiről dr. Bitay Árpád öregdiák, gr. Kemény Józsefről dr. Biró Vencel igazgató, gr. Apor Istvánról br. Apor István öregdiák beszéltek. Az utóbbin Kuncz Aladár felolvasott, M. Lévay Ilonka operaművésznő énekelt.34 Ugyancsak az 1925—26. tanévben iskolai gondnokság is alakult. E román előírásra alakult intézmény, kisebbségi formában, az iskola és a tanulók anyagi terhein könnyítő szervezetté vált. Abban fáradozott, hogy segélyforrásokat nyisson. Az egyházi Főhatóság részéről tagjai voltak: dr. Hirschler József püspöki biztos, prelétus, mint elnök, és dr. P. Jánossy Béla státust titkár. Az öregdiákok adakozása az 1926—27. tanévben létesült új díszterem építésekor nyilvánult meg. Régi hiány volt ugyanis az intézetben, hogy díszterme kevés embert fogadhatott be. Az ifjúsági ünnepélyeken még a diákság is alig fért el benne. Ezen most úgy segített az intézet, hogy a régi rajzteremből színpaddal feliszerelt új dísztermet épített. Az új díszterem jelentősége abban állott, hogy színpadán az ifjúság nagyobb érvényesülési teret kapott és a nézőtéren is kényelmesen elhelyezkedett. Továbbá az iskola az ünnepélyekre nagyobb közönséget is meghívhatott és az ünnepélyeken önmaga szükségleteire belépődíjat szedhetett. A terem magyar kisebbségi viszonylatban is számottevővé vált. A kisebbségi intézmények ugyanis ekkora és főleg színpaddal ellátott helyiséggel nem rendelkeztek, úgyhogy a díszterem, főleg hangversenyzők, műkedvelő társaságok keresett helyévé vált. Az iskola ilyen módon is bevételihez jutott. Az építési költséghez a br. Jósdlka-család az öregdiák találkozókor felajánlott százezer lejjel járult, ugyanekkora összeget az iskola- fenntartó Főhatóság is letett. A berendezési költséget, 120.000 lejt, részben az öregdiákok adták ösSze, részben az iskolái ünnepélyekből, a díszterem jövedélméből telt ki.35 A cserkészet ggakorlati életre nevel. Egyidejűleg a cserkészet honosodott meg az intézetben, mint a kolozsvári VII. sz. cserkésszázad. Jelentősége nagy, mivel a kisebbségi élethez is alkalmazkodó munkarendjével az ifjúság nevelésére és jövőjére erős kihatással volt. Először az 1922. év május 28 -i iskolái évzáró ürnepélyén dr. Wildt József intézeti tanár beszélt a cserkészetről. Azóta ő, továbbá Uitz Mátyás, majd Puskás Lajos tanárok buzgolkodása következtében a gondolat állandóan élt, míg az 1926—27. tanévben a szervezkedés megindulhatott. Ennek egyik nehézségét a nyelvkérdés okozta. A megállapodás szerint aztán a század a maga kebelében anyanyelvét használta, az országos cserkészettel való együttllétkor meg az állam nyelvét is beszélte. Az ünnepélyes fogadalomtételkor dr. Balázs András kanonok és dr. Patav József rendfőnök szóltak az ifjakhoz. Az ünnepélyen 31 U. annak 1926—27. Értesítője, 42. 1., 1927—28. tanévi Értesítő 31. 1. 35 U. annak 1926—27. tanévi Értesítője, 43—44. 1.
