Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1915
42 nem jöttek vissza, új jelentkezők folytán a múlt tanév végén levő tagszámmal, 95 kongreganistával kezdhette meg ezt az évet is; sőt ezekhez a tanév folyamán még más új 17 tanuló jelentkezett fölvételre. Ifjúságunk e fokozatos megértő szeretete a kongregáció iránt a szám mellet annak belső életében is örvendetesen megnyilvánult. Mint tavaly úgy az idén is átlag két hetenkint tartottunk rendes gyűléseket. Ami azonban jelentősebb, az idén fokozott mértékben rajta voltunk, hogy e gyűlések minél tartalmasabbak és változatosabbak legyenek, mit a szokásos beszédek mellett az is szolgált, hogy olykor maguk a tagok is előadásokat tartottak és szavaltak. Hogy azonban ez rendszeresebben s minél nagyobb értékkel történjék, ahoz egyéb körülmények mellett különösen szükségét éreztük volna a szakosztályoknak; sajnos azonban, hogy ezeket bár már tavaly is szerveztük, a háborús körülmények folytán nem tudtuk beállítani kongregációnkba. Mintegy szakosztálynak lehet tekinteni kongregációnknak egy kis töredékét, amelyet kb. 15 kongreganista önként alkotott arra a célra egyesülve, hogy gyakrabban járuljanak a szentáldozáshoz. Ezek a második félévben egy párszor külön is gyűlést tartottak, hogy céljukhoz kellő irányítást és impulzust nyerjenek. 5 nem kis- sebb jelentőséggel szolgálta a kongregáció célját egy másik új intézmény is az olvasó kör, amelyet ugyancsak a második félévben állítottunk be, amelyet attól fogva átlag 2—3 hetenkint tartottunk. Könyveket és folyóiratokat részben az önképzőkör volt szives rendelkezésünkre bocsátani, s kongregációnknak ez új intézménye nem remélt kedveltségnek örvendett a tagok között. Kongregációnk történetének legjelentősebb eseményei ebben az évben is tagavatásunk és ünnepélyünk voltak. Tagavatási ünnepségünket dec. 12-én tartottuk meg a főtéri templom kápolnájában. Felavatásban részesült 24 kongreganista jelölt. A felavatás szertartását maga Kegyelmes Püspök Urunk volt kegyes végezni, aki egyúttal apostoli szavaival is emlékezetessé tette ez aktust kongreganistáink számára. Ünnepségünkön, bár a legszerényebb keretek között
