Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1914
6 zebb munka idejében is a magyar tanügy kiváló’ munkása volt. önzetlen munkásságát kiterjesztette minden irányba, mert célja csak egy volt, használni a hazának, nevelni a jövő nemzedéket, a praktikus életet bevinni az oktatásba, javítani ott, ahol szükséges, egyszóval hasznos és dolgozni akaró munkásokkal boldogítani a hazát. Ilyen volt ő maga is, ilyennek akarta látni a kezei közül kikerült ifjúságot is. Ezt a célt többféleképen iparkodott elérni. A régi görög és római világ irodalmi termékeinek olvasása, tanulmányozása volt munkásságának gerince, ami abban szép és nemes, az az ő folyton vibráló idegein át áram gyanánt került tanítványai értelméhez. A közlés módjában igazi mester, valóságos művész volt. De nem is lehetett más, mert csak az lehet méltó interpretálója a klasszikusoknak, aki teljesen ismeri azokat s a bennük lerakott szellemi értéket, mint kincset mérlegeli, aki a klasszikusok etikai értékelését többre becsüli a formaiasságnál. Ő pedig ilyen volt. Lelki szemei előtt talán mindig ott lebegett a fiatal kor egyéni, nehéz munkája, mellyel ezeket átérteni, megérteni vágyott s amellyel megküzdeni csak az ő vasakarata tudott, azért nevelte, tanította a klasszikusokra tanítványait úgy és oly — néha ha a szükség úgy hozta magával — aprólékos részletezéssel, hogy azok is megértsék azt a szellemet, melyet a mai műveltség alapjaként hirdetett. A klasszikusokkal való foglalkozás vezette őt a magyar história olyan mezejére, melyet addig kevesen kutattak; a magyar művelődéstörténet azon korszakát kezdte kutatni és ismertetni, mely összekötő kapocs volt a régi latinos világ és a mindinkább
