Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1914

24

julius végén és augusztus elején lélekszakadva? Az egy hazába, amely nyugtot ad! Mi az a borzasztó hatalom, amely elszakította a szeretett apát, kitépte karjaiból a férjet, elragadta kebléről a fiút, mi az, ami egyéni vágyat, indulatot, érdekkört foglalkozást abban hagyni parancsolt? Hallották a szót, sejtették, hogy létezik ilyesmi, de most értették meg csak igazán, micsoda hatalmas, valóban létező hatalom az: az államhatalom. íme mint hangulatot szívta magába a nő a nemzet, az állam, a haza fogalmát. Adja át ezt szivén keresztül a következő generációknak és állandósítsa a ma hangulatát azokban. Ez a legtermészetesebb. Hadd szívja be az anya lélegzetével a kis gyermek valamelyik családi hős emlékét — hisz, hol nincs most ilyen ? — tartsa kötelességének az anya beleringatni térdén ülő csecsebecséje szivébe, hogy a hősöket azért tiszteljük, mert egyéni értékeiket a nemzetnek áldozták. Altat- gassák ma is a tolókocsik és a hálós kis rézágyak parányi lakóit legendás idők mesének való érdekességeivel, mint azelőtt, mikor még a bölcsök járták. Vissza a hazafias képekkel a megillető helyekre — a gyermekszobába, hadd díszítsék a lelket. Hadd éljen, hadd növekedjék a gyermek történelmi levegőben, hol míg tisztelet ébred lelkében a múlt iránt, köny- nyen ébred az akarat: utánozni az ősöket. Az így nevelkedett, akaratos, fiatal lélekhez csak egy szikrája érjen később az elhatározásnak, már megszületett a haza érdekében a tett.

Mélyen Tisztelt Hallgatóság! A napóleoni háborúk idején a győző ellenség még Berlinben kéjelgett és a németek épen akkor, a megaláztatások napjaiban fogtak hozzá a nagy munkához: a nemzeti öntudatnak, az okos sovinizmusnak kifejlesztéséhez. Nekünk könnyebb most megkezdeni az átalakulást, mikor az egész világon, még az ellenségek között is elismerés övezi a magyar nevet. Míg testvéreink annyi szenvedés és nélkülözés között előretörnek a hadak útján, hogy foglyul ejtsék a dicsőséget, a jövendő üdvét, nekünk is harcot kell itthon kezdenünk az egoizmus ellen.

Elmélkednünk kell, hogy a bennünk levő fajszeretet, összetartás elég-e ahoz, hogy a mi 10 milliónyi magyarságunkat a népek tengerében megtartsa? Be kel! látnunk, hogy