Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1914
12 3. Iskolánk jótékonysági mozgalmai. A társadalom megható részvétele a háború okozta bajok enyhítésében erős visszhangra talált az intézet falain belül is. Nem múlt el egy pillanat sem, hogy tehetségéhez mérten, jóakarattal, erős, magyar érzéssel, önzetlenül ne támogatta volna azokat, akik értünk vérüket áldozzák kint a csatatéren. Iparkodásunk, anyagi munkálkodásunk áldozatkészségünk nem lankadt egy percre sem, ha az itthon maradottak könnyeinek letörléséről, az éhező árvákról, a sebesültek ápolásáról volt szó. Kivettük részünket a közjóléti intézményeknél résztvevéssel, segítéssel, gyámolítással s ha kellett gyors, de mindenkor megfontolt kivitellel. A tanárkar önzetlen nemes példája vezette a hozzájuk méltó ifjúságot mindezen nagy cselekedetekben s csakis ezen okból álljon itt — Intézetünk történelmének szerény lapjain — emlékül, hogy az utódok olvashassák mindenkoron, milyenek voltak az ősök a megpróbáltatások nagy napjaiban, hogy okuljanak a késő ivadékok is, mind tudták megvonni maguktól mindazt, amire most a hazának szüksége van, mint érezték azt, hogy nincs „enyém,“ nincs „tied,“ hanem minden egy tulajdon, egyé a némán parancsoló Szent Koronáé — a szeretett magyar hazáé. Legyen is az övé s tőle kapjunk annyit, amennyi megmarad küzdő véreink nyomán! S ez erős összetartás, ez az ős, vérségi fajérzet mutat példát a késői unokáknak, hogy mint forrt össze agg és ifjú, szegény és gazdag, tanár és tanítvány a haza szeleteiében abban a pillanatban, mikor az áldott hazáért kardot rántott a legfelsőbb Hadúr, az apostoli király. Ékesen megírt tanúja lesz kései koroknak, hogy nem pillanatnyi volt e láz, de kitartó és állhatatos, melynek gyümölcseit majd ők — a békés kor gyermekei fogják élvezni. a) A tanárkar atyai jósággal irányította a megpróbáltatások nehéz napjaiban gyakran a meg-megriadtakat; minden, az iskolában eltöltött percben közöttük járva jóakaratéi felvilágosítással igyekezett a reábizott növendékeket a valósággal megnyugtató lelki állapotba hozni s megértetni velük, hogy az iskolában eltöltött hasznos idő ép oly fontos a hazára, mint egyébb más munka, mert a most szerzett ismeret, tudó-
