Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1913
29 Főpásztorunk engedélyéből a kápolnává alakított gimnáziumi díszteremben tartottunk. A szentmise iskolai napokon fél 8, vasárnapokon 9, ünnepnapokon 10 órakor kezdődött. Mise alatt hétköznapokon az ifjúság unisono énekelt, vasár- és ünnepnapokon pedig az intézet énekkara adott elő Gregorián és más jellegű egyházi mű- és népénekeket. A tanulókat hétköznapokon a tanárkar fele felváltva, vasár- és ünnepnapokon pedig a teljes tanárkar kísérte a templomba. Az igazgatóságnak ezenkívül gondja volt arra is, hogy az évközben előforduló nagyobb szünetek (karácsony, husvét, pünkösd) alkalmával a szülők körébe távozó ifjak mindenkor megfeleljenek vallásbeli kötelmeiknek; miértis a visszatérő tanulók kötelesek voltak helyi lelkipásztoraiktól igazolványt hozni arról, hogy otthon tartózkodásuk idejében az iinnep- és vasárnapokon szentmisét hallgattak s hogy viselkedésük minden tekintetben kifogástalan volt. 2. A valláserkölcsi érzés- és gondoikozásmód megszilárdítását célozták az ifjúságnak tartott szentbeszédek is, melyeket ezidén is három csoportra osztva hallgattak. (I—II., 111—IV,, V—Vili.). Az első csoportot: Patay József dr., a másodikat: Biró Vencel dr. a harmadikat Ocskó Lajos exhortálta. 3. Az ifjúságnak a boldogságos Szűz iránt való odaadó ragaszkodását ifjaink keblében azzal igyekeztünk megszilárdítani, hogy az Ő tiszteletére szentelt hónapokban: októberben és májusban minden szombat napon a szentmise alatt közösen elimádkoztuk a rózsafűzért és V. 16.-án megalakítottuk a Máriakongregációt. (1. alább). 4. A közös szent gyónáshoz és áldozáshoz tanulóifjúságunk a tanév folyamán öt ízben járult: szept. 13, 14; jan. 17, 18; febr. 28. tnárc. 1 és június 6, 7; az először áldozok (16), a bérmálandók és a VIII. oszt. tanulói május 16, 17. A kötelező gyónások idején kívül a tanárkar a legnagyobb örömmel állott rendelkezésére mindazoknak, akik magánájta- tosságból óhajtották megtisztítani lelkűket a bűnbánat szentségében. Szombatonkint pedig — mint idegen gyóntató -■ főtiszt. Koliti István kolozsvár—monostori plébános volt szives meggyóntatni azokat, akik őt óhajtották lelkivezetőjüknek.
