Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1913
13 jezsuitákkal szemben türelmesebbek voltak, mint más országokban. Magok a jezsuiták írják, hogy sokkal szelídebbek, mint a francia, vagy német protestánsok, szépen megvannak velők, egymásnak lépten-nyomon nem kellemetlenkednek. A főrangú protestánsok a jezsuitákkal állandóan érintkeztek, Blandrata különösen jó viszonyban volt velők, Gyulafehérváron lakásukon is többször felkereste őket, tudományukról, erényes életükről a tanács előtt is elismerően beszélt. Kovacsóczy hasonlóan nyilatkozott.*’ A vallási ellentéteket nem ültették át a mindennapi érintkezésbe, nem állandó gyűlölködésben, torzsalkodásban nyilvánult ellenlábaskodásuk. A protestánsok tisztelték bennök a képzett tanítókat, teológusokat, de a hitterjesztés ellen felzúdultak, nem akarták, hogy állandó tartózkodási helyeikről kimozduljanak. Túlsúlyban lévén Erdélyben, erejűkből engedni nem akartak, a terjeszkedés pedig az ő rovásukra történt, ahol a jezsuiták megjelentek, beszédeik hatása alatt a protestáns papoknak sokszor távozniok kellett. Már a betelepüléskor úgy gondolták a protestánsok s úgy határozták az országgyűlésen,21 hogy a jezsuiták csak tanítással foglalkozzanak. De mivel a jezsuiták állandó tartózkodási helyeiken természetszerűleg a katholikus hívők lelki üdvét is gondozták, amit nekik megtiltani nem is lehetett, sőt missziótartásra vállalkoztak, ellenök fordultak. A missziókra járást se lehetett eltiltani, mert meghívásokra mentek, a katholikus híveknek beszéltek, a protestáns hallgatók önmagoktól mentek beszédhallgatásra. 5 hogy e beszédeknek nagy hatásuk volt, a jezsuiták ügyességén kívül annak a protestáns papok is okai voltak. Egyrészt mert híveiket nem tudták távolmaradásra bírni, másrészt mivel nem mindig voltak ők se eléggé képzettek. A jezsuiták, kiknek pedig nagyobb dicsőség lett volna nehezebb küzdelemmel célt érni, magok írják jelentéseikben, hogy a városi protestáns papok nem eléggé jártasak a humaniórákban, a falusiak tudatlanok, Dávid halála után nincs, aki velők kiálljon.23 24 25 így bár a protestánsok azt kívánták, hogy 23 Epist. I. k. 101—102,, 177., 188., 189., 210. I. 24 Érd. Orsz. Emi. 111. k. 143., 157. I. 25 Epist. I. k. 187. 1.
