Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1913

10

s XIII. Gergely pápa támogatásával szemináriumot alapítottak, utóbb szegény-konviktust s teológia és bölcsészet tanítása céljából akadémiát is létesítettek. Nagyváradon, Gyula- fehérváron is voltak gimnáziumi osztályaik. Mindezen intézeteik nagy keresettségnek örvendettek. A tanítás mellett hitéleti ténykedésekkel foglalkoztak, gyóntattak, kereszteltek, eskettek, mindennemű plebánosi teendőket végeztek, továbbá hitvitákat tartottak, prédikáltak, meghívásokra Erdély minden részében missziókat tartottak. E széleskörű elfoglaltságuk között súlyos csapásként nehezedett rájuk az 1586. év tavaszán kezdődő pestis. Ez időben sem vonták ki magokat a hívők gondozása alól, a pestises betegeket hosszú íarudak felhasználásával lehető távolságból áldoztatták, de az érintkezés elősegítette megbetegedésüket. Úgy mondták, hogy Erdély épp ügy a jezsuiták temetője lett, mint a török ellen Magyarországba küldött német katonáké. A halálnak volt kik között tarolni, mert ez időben sok jezsuita volt Erdélyben. A létszám egyre emelkedett. 1580. januárjában 15-en voltak (Kolozsvárott 3 öreg páter, 2 magyar felszentelt próbaéves, 4 tanító, 4 szolgáló fráter, Gyulafehérváron 2 magyar páter). 1581. augusztusában 16-an, (Kolozsváron 7, Gyulafehérváron 2 páter, 4 tanító, 3 fráter) 1584. júniusában 38-an (Kolozsváron 27-en, köztük 7 páter, 8 tanító, egy próbaéves, a többi fráter, közöttük szakács, sekrestyés, szabó, egy orvosi tudományban jártas; Gyulafehérváron 8-an, köztük 2 páter, 2 tanító, 4 fráter; Nagyváradon 3, köztük 2 páter, 1 fráter). 1586. július előtt Kolozsvárott 30 jezsuita volt. Közülök a pestis idején pestisben meghalt 18, más betegségben 2. A halottak között volt 6 páter, 6 tanító, a többi fráter. Gyulafehérváron meghalt 3 fráter, Váradon 1 páter s 1 fráter. Vagyis a pestis idején egész Erdélyben meghalt 25 jezsuita, köztük 7 páter, 6 tanító, a többi fráter. A pár megmaradt ember erdőkbe, mezőkre húzódott, néhányat Keresztúri Kristóf kővári kapitány vett magához. De a törhetetlen lélekkel tűrt szenvedésekben erkölcsi gyógy- erő rejlik, a különböző országokból ők is csakhamar pótolják a hiányzókat. 1587. júniusában megint 30-an voltak Erdélyben (Kolozsváron 15-en, köztük 5 páter, 6 tanító, 4 fráter;