Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
36 A modern költészet sajátságairól szólva, érdemes lesz pár szóval kitérni a kritika álláspontjára. Vizsgálódásunk alapjául azt a tényt állítjuk föl, hogy az irodalomban fődolog az egyéniség. Gyulai mondja, hogy a kritika természeténél fogva konzervatív s csak hosszas vizsgálat s küzdelem után szokott megalkudni az uj viszonyokkal, ha a valódi sikereknek lehetetlen már ellenállni. Továbbá nem a múlthoz kell mérni teendőinket, hanem a jelen és jövő követelményeihez.' Ezeket a szavakat nem szabad figyelmen kívül hagyni a modern írók megítélésénél. Útmutatók ezek akkor, amikor úgy szokás beszélni, hogy a kritika magtalan fáradság, céltalan egy helyben topogás." Bizonyos, hogy az impresszionista kritika eredményeképen megbecsült egyéniség egyúttal a kritikai felfogásban is tovább-fejlődést idézett elő, de viszont emiatt olyanok a viszonyok, hogy minden érthetetlenség magyarázót, minden egyéni szeszély mentegetőt talál épen a művészet nevében. A művészetnek nincsenek örök időkre megállapított, általános érvényű törvényei. Az is fejlődő valami, a méltányló vagy gáncsoló ellenőrzésnek is lépést kell a haladással tartania, ha méltó akar lenni nevére, de egyúttal mentnek kell maradnia minden túlzástól. A modern irodalommal foglalkozó irodalmi kritikai dolgozatok általában felemelkednek erre a magaslatra. A csupán gáncsolok és fenntartás nélkül magasztalok mellett vannak komoly, tartalmas, uj gondolatokkal telt és uj szempontokra figyelmeztető kritikák és esztétikai művek. Ezek nélkül a modern írók álláspontját megérteni nehéz vagy legalább is kétséges. A kezdetben ellenük támadó hangulat nagyon érthető, de mikor most már működésük az elfogulatlan kritika álláspontján a magyar irodalom kétségen kívül való gyarapodását jelenti, komolyan lehet szó annak a módnak kutatásáról, mely közelebb hozza őket az iskolához. 1 1 I. mű. 122. 281. 1.- Ignotus. I. mű. 136. I.
