Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
28 Irodalmunknak épen e változás miatt egyik fő jellemvonása a természettől való elszakadás. Ami annyi ihletésnek volt a forrása, ma sem a lírában, sem az epikában nem jut kifejezésre. Az írók inkább magukba mélyednek és gondolatok s érzelmek tolmácsolóivá válnak. Természetes oka ez annak a jelenségnek, hogy a művelődés következtében szellemi életünk határa végtelenül kitágult, lelkünk nagy kincses tára határtalanul gazdag és a kifejezésre s felfogásra képesítő szerveink a finomságig tökéletesedtek. Ehhez járul, hogy a kritika meglehetősen függetlenítette az irodalmat a nemzeti, erkölcsi és esztétikai alapelvektől, aminek egyenes következése a korlátoktól megszabadult egyéniség minden téren érvényesülésre való törekvése. Az így kialakult egyéniség fő jellemvonása a valóság iránt való csekély vagy túlzó érzék. Ennek hatása alatt fejlődik ki a modern ember egy más sajátsága: az elégedetlenség. Magával és a körülötte létező mindennel, a viszonyokkal, az élettel, a mával. Holnapra, a jövőre függesztik a költők közül sokan a jelen benyomásait talán még teljesen fel sem fogott szemüket. Az életviszonyokban gyökeres változást kívánnak; életükben teljes, egész élés után kívánkoznak; az irodalomban pedig a múltat és jelent nem tartják a fejlődés csúcspontjának. Társaságba verődnek és Holnap cím alatt versgyűjteményt adnak ki. Büszkén hirdetik, hogy a múltnak egyenes folytatói és őseiket azokban látják, akikben a szabálytalanság életben és írásban kirívó és akik korukkal ellentétben a rendes megszokottság ellen támadtak vagy legalább egyéniségük sokszor korlátlanul kívánt érvényesülni. A holnaposok költészete szociativ,1 amin „a societas tudatos átér- zéséből származó összes érzelmet, vágyat, törekvést“ kell érteni, íme a társadalmi törekvések megjelenése az irodalomban. Meg kell vallani, hogy e jellemvonás nem általános. Újabb időben mintha gyöngülni kezdene, sőt mintha megszűnt volna. Egyébként e hatás megfelelője annak az irodalmi jelenségnek, mely a franciáknál a múlt század második felében a megfigyelés anyagát a szociális élet területéről választotta. A francia írók témái között szerepelnek az előkelő világ könnyű erkölcseivel, a családi élet bomladozásával s különösen a munkásvilág nyomorúságával, amelyek a megfigyelésre és a feldolgozásra bőséges anyagot szolgáltattak. 1 Holnap. II. 33. 1.
