Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
5 humanizmusát szépen jellemzi az a körülmény, hogy a beteg növendékek ápolására is hivatva érezte magát s olyan dolgokat is szívesen megtett, amire nem mindenki vállalkoznék. Ennyi rátermettség és jóakarat láttára a rendkormány alkalmasnak Ítélte őt szélesebb hatáskörű állások betöltésére. Ezért az 1907—8. tanévben a váczi, majd a következőben a kolozsvári kegyesrendi társház főnökségét, az ujoncnevelő intézet s a gimnáziumok igazgatását is rábízta. Ezen súlyos felelőséggel járó, exponált állásokban is egész embernek mutatta magát telve nemes ambícióval és alkotni vágyó nagy tervekkel. Az egy évi váczi működés idején a kegyesrendi társház belső berendezésének javítását és a modernebb igényeknek megfelelő átalakítását vitte keresztül. Itt tanártársai, kiknek élén állott, sajnálták legélénkebben rendi érdekből Kolozsvárra történt korai távozását. Ez utóbbi helyen a kegyesrendi társház és főgimnázium vezető állásai egymásután, rövid idő alatt megüresedvén, az egyesített állásokra, hozzácsatolva a Mária-Terézia finevelő intézet igazgatását is, az egykori aligazgatót nevezte ki a rendkormánya, 1908-ban. A harmadizben visszatérő, régi jó ismerőst Kolozsvár intelligens közönsége is nagy bizalommal és kitörő örömmel fogadta. Érdeklődése fokozottabb mértékben fordult a kegyesrendi társház és főgimnázium felé. S valóban itt mutatta be teljes díszében azokat a nemes, emberi tulajdonságokat, melyek őt mint vezető embert különösen alkalmassá tették egy tudományos, erkölcsi testület anyagi és szellemi érdekeinek képviseletére és azok irányítására. A többféle hatósággal szemben felelős állásaiban olyan körültekintő gondosságot, céltudatosságot és
