Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
49 járjon templomba.1 1564-ben János Zsigmond újabb zsinatot hivott egybe, Ígérte, hogy megbízottakat fog odaküldeni, óhajtotta, hogy a papok őszintén megvitatva az ügyet, mondják ki az igazságot, hogy a tömeg ne legyen tovább kétségben, hanem egy szájjal és egy szívvel dicsérhesse Istent és Megváltó Fiát.1 2 Az uralkodó Blandrata Györgyöt nevezte ki megbízottjává. Április 9-én ült össze a zsinat Nagyenyeden. „1546 esztendőben husvét után való vasárnapon — írja Borsos Sebestyén akkori történetíró — a papok nagy conciliumot tőnek Enyedre a Kristus vacsorája felöli; mert a szász papok azt mondják vala: hogy a Kristus teste az ige által a kenyérben elváltozik, azaz a kenyér Kristus testévé lészen az ige által, és az ember szájába ugyan a Kristus testét adják. A magyar papok ellenben azt mondják vala: hogy nem változik el a Kristus testévé az a kenyér, és az ember szájába a Kristus testét nem adják, hanem az Úr Jézus halálának emlékezetére a kenyeret adják és a Kristus testét lelki szájjal eszi az igazhitű ember, nem testi foggal rágja. Azért a hitetlen ember akár mennyiszer járuljon a Kristus vacsorájához is, de ugyan nem vészi a Kristus Urunk testét. Ezen semmiképen megnem egyenesedhetének, mert a szász papok ennek nem engedének.“3 Erre a két protestáns felekezet végkép szétvált egymástól, fejedelmi felhatalmazás következtében mindkét felekezet külön választ magának superintendenst. A kálvinisták vallásszabadságát az 1564 jún. 1—11. tartott tordai országgyűlés határozottan elismerte. Kimondják, hogy mivel az úrvacsora kérdésében összehívott zsinatok nem vezettek egyességre, ezután szabadon élhet bárki akár a kolozsvári (azaz kálvinista), akár a szász egyház (lutheránus) szerint, a papok alkalmazkodjanak híveik hitéhez, saját véleményüket ne erőszakolják reájok. Egyik felekezetből a másikba bárki szabadon áttérhet.4 A két protestáns felekezet erre a katholikus vallás ellen fog kezet, országgyűlésen kívánja, hogy mivel az evangélium világossága az egész országban felgerjesztetett, a hamis tudomány és tévelygések az anyaszentcgyházból kitisztíttassanak, ezért afféle egyházi renden levő személyek, kik a pápai tudományhoz és egyházi szerzéshez ragaszkodnak, az országból mindenünnen kiigazíttassanak.5 De az új, az unitárius vallás terjedése elterelte a katholikusokról a figyelmet. 1 E. O. E. 11. 218., 224. 1. 2 E. O. E. 11. 227. 1. 3 Borsos Sebestyén krónikája 1490—1583. 21. 1. Érd. Tört Adatok 1. k. 4 E. O. E. II. 231. 1. 3 E. O. E. II. 302.1. 4
