Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
40 ajánlott fel, minden kaputól egy-egy negyed lisztet, szállítást Désig vagy Bánffy-Hunyadig. De kijjebb vinni nem vállalkoztak, ajánlották, hogy ezt tegyék majd meg a városok és Fogaras vidéke, elég nagy gond és teher a községeknek az addig való szállítás és lisztadás is.1 De ezen esettől eltekintve, a katonaság maga pénzéből fizette az élelmezést. A felkelő sereg a veszély helye szerint más és más helyen táborozott. Ferdinánd idejében a zsoldos sereg számára azonban állandó helyeket jelöltek ki. A németek Szebenben és Brassóban, a spanyolok Segesváron és Medgyescn, a nehéz (vasas) lovasság Kolozsváron, a könnyű fegyverzetű lovasság Marosvásárhelyen állomásozott.2 A felkelő sereg általános hiányai az erdélyi seregnél is megvoltak. A begyakorlásra nem jutott kellő idő, így az együttes mozgás nehézségeit nem tudták legyőzni. Nehéz volt a fegyelmezés, hiányoztak sokszor a jó fegyverek, nehéz volt az élelmezés. Bizonyos azonban, hogy sokkal többet ért így is, mint Castaldonak zsoldos serege, mert a lelkesültség egymagában is sok hiányt pótolni tudott. Egykorú adatok mutatják, hogy a zsoldos sereg sok visszaélést követett el, az országgyűlési végzések, Castaldo levelei is sok erőszak emlékét őrizték meg. A felkelő sereg is adott okot e tekintetben panaszra, az országgyűlések ellenőrzés végett minden megyéből, székely és szász székből négy-négy embert kívántak meg, kik a katonák rablásait megakadályozzák,3 de fegyelmezése könnyebb volt mégis, mint a zsoldos hadé. Jó eszköz volt a rend fentartására, hogyha a tettest ismerték, a károkat megtéríttették vele. Az egyes megyékben bizottságok állapították meg a kár nagyságát. Ezzel ugyan nem tudták a rablásokat végkép megakadályozni, de mégis csak javult a helyzet. Mint láttuk, megpróbálkoztak az állandó seregtartással is, de az egyelőre még ábránd maradt. Néhány ezer ember Erdély nyugalmát biztosítani nem tudta, de másrészt nem volt ez sem igazi állandó katonaság, többször újjászervezésre szorult. Igazságszolgáltatás. A megalakulás kora előtt Erdélyben legnagyobb bíróság volt a vajdai szék, ide kerültek a fellebbezett ügyek s a nemesek olyan perei, melyek 50 frtot meghaladták. A kisebb ügyeket a megyei bíróság tagjai: a főispán, 1 E. O. E. II. 311—312. 11. 2 e. O. E. I. 344. 1. 3 E. O. E. I. 325—326. 11.
