Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
28 lyekct kikerülni senkinek sem volt szabad. Ilyen helyek voltak délen Brassó, Szeben, északkeleten Beszterce, Szatmár, Tasnád, nyugaton Nagyvárad, Déva vagy Vinc a lippai—karánsebesi út mentén. Brassónak volt csak filiája Törcsváron, meg Szebennek Verestoronynál, vásárra azonban a brassói vámról Segesvárra, a szebeniből Szászsebesre és Hunyadra is kijártak a vámszedők. A vámhelyeken aki — nemes, nem nemes, polgár egyaránt — saját családja s háznépe számára hozott valamit, az nem fizetett vámot, ha visszaélések történtek, azok orvoslását az uralkodó megigérte, a panaszosak egyenesen hozzá jöhettek panaszukkal.1 Különösen Hunyad-, Kolozs-, Doboka- és belső Szolnok megyékben volt baj, az országgyűlés elrendelte, hogy az előírt utasításokhoz kell a vámszedőknek alkalmaz- kodniok.1 2 A magyarországiak is, ha nem kereskedés céljából hoznak be valamit, vámmentesek voltak.3 A vámszedőnek volt könyvecskéje, a vámszedésben ahhoz kellett ragaszkodnia, a vámfizetésről a kereskedő vagy iparos írást kapott, ezen cédulát kívánatra felmutatta, nehogy kétszer fizettessék meg. Megtörtént, hogy a kereskedők a vámhelyek kikerülésével hozták be áruikat, igy a görög és egyéb idegen kereskedők a déli vámhelyek helyett Fogaras vidékén jöttek be, az országgyűlés meghagyta tehát, hogy ezen utat vegyék őrizet alá.4 A legtöbbet jövedelmező vámok voltak a brassói, szebeni és besztercei vámok. A brassói vámot 2000, a szebenit 2000, a beszterceit 200 frtért szokták bérbe adni. De ha biztos volt a közlekedés, békés időben Moldva, Havasalföldből 2000 frt. vám is bejött, ami főkép a besztercei vám jövedelmét szaporította.5 A bányákról tudunk legtöbbet Bornemisza és Werner leírása alapján s ebből jött be legtöbb jövedelem. Erdély bányái részint sóbányák, részint aranybányák. Bár volt réz is, ezüst is, mint Radnán és Offenbányán, de ezekkel nem sokat törődtek. Innen van, hogy ezüsthiány miatt hosszú időn keresztül pénzt se vertek. Legnagyobb gondot fordítottak a sóbányákra. Sóban Erdély gazdag, több helyen nyitottak aknákat, a fejedelemség megalakulása korában is több helyen bányásszák. Bányák vannak Tordán, Kolozson, Désen és Désaknán, Vízaknán, Széken, a székelyek között leginkább Görgényszentmárton- ban. A nagy mennyiség okozta, hogy magában Erdélyben az ingyen 1 E. O. E, II. 211, 224. 1. 3 E. O. E. 11. 326. 1. 2 E. O. E. II. 224. 1. « E. O. E. I. 300. 1. 5 Born, és Werner: i. ni. De vigesima regali.
