Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
16 noszságoktól, hogy vén ember már. Tegyék tehát le, csalódott benne, de egy ember miatt nem bünteti az egész országot. János Zsigmond- nak tovább is atyja lesz s ha János Zsigmond meghalna, az országot akkor sem veszi el, de annak adja a fejedelemséget, ki közöttük legnagyobb, leghívebb és legtisztességesebb.1 Ebben azonban éppen nem az van, amit az erdélyiek kértek, szó sincs itt a szabad választásról, sőt a szultán magának tartja fenn a betöltés jogát. Közben Ferdinánd uralma idején az ügy egyelőre elaludt, János Zsigmond újabb uralkodásakor rendezték végkép a választás kérdését. A szigeti hadjárat idején 1566-ban II. Szolimán János Zsigmondnak szövetséglevelet (athname) küldött, melyben megesküdött, hogy őt soha el nem hagyja, Erdély és a hozzá tartozó részek birtokában megvédelmezi, ha ezt ő vagy utódai meg nem tennék, Istennek és az igazságnak haragja sújtsa őket; megígérte továbbá, hogy Erdélyt és fejedelmét szabadságában megtartja, fejedelmiil az ország azt válassza, akit akar; végül kívánja, hogy az adót is pontosan beszolgáltassák.1 2 Az új szultán, Szelim is megerősítette az erdélyiek ezen jogát, az 1568-iki török-magyar béke idején János Zsigmond egy iratot kap, mely biztosítja a szabad fejedelemválasztás jogát.3 És pedig a legfőbb méltóság úgy János Zsigmondnak, mint gyermekeinek megerősíttetik, ilyenek nemlétében pedig a magyar uraknak szabad választást enged.4 Tehát a család kezében maradt volna a méltóság, ha ki nem hal, amit különben az erdélyiek maguktól is óhajtottak, mikor ismételten kérik országgyűlésen is János Zsigmondot a nősülésre. Az erdélyiek a szabad fejedelem választó jogra a maguk részéről azt határozták, hogyha János Zsigmond meghal, egymás között meg nem szakadnak, amiből romlásuk lenne, hanem egyenlő akarattal választanak fejedelmet, miképpen azt ő felsége a hatalmas török császárnál kieszközölte és nagy költséggel e választásról írást is szerzett.5 Így a következő választás békés lefolyása előre biztosítva volt. Ezek szerint Erdély török pártfogás alatt álló állam, évi adót fizet, de ettől eltekintve minden tekintetben szabad, fejedelmét is 1 E. O. E. 1. 307—310. 11. 2 Az egész iratot 1. Szilágyi Sándor: Erdély története 1. 387—388. 11. Emlegetnek egy 1565-ből eredő athnamet is, de az nem hiteleles másolat Tartalma lényegében ugyanaz, mint az 1566-ikié, erre is szokás mindig hivatkozni. 3 Verancsics: V. 264. 1. 4 Szalay László: Erdély és a porta 2 1. 6 E. O. E. II. 335-338 II.
