Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
8 lamennyi művészet között az ének és zeneművészet indult legönállóbb fejlődésnek a keresztény egyházban. Wagner Richard ezért tartotta a zenét a legtisztább keresztény művészetnek. A kereszténység már a legősibb időben művelte az éneket, mert maga az Üdvözítő szentelte meg az éneket, mikor az utolsó vacsorán apostolaival együtt énekelte a húsvéti ünnep szent zsoltárait. De a kereszténység az énekhez és zenéhez más fogalmakat fűzött, mint az ókori népek. Ők a kedélyi életnek mélyítésére s a vallásos érzésnek emelésére a keresztény nevelés alapjává tették az éneket. És mivel fenséges áldozatukhoz nem illettek a pogány, hangszerek, egyetlen hangszerük a béke szava volt, mellyel az Istent tisztelték. Ez az ének oly csodás fenségű volt, hogy mikor az elfojtott keresztényszellem a katakombákból előlépett, egyszerű énekeikkel rombadöntötték a pogányvilágnak minden zeneművészetét. !. Nagy Szent Gergely pápa (540—604) ezen énekekből állapította meg véglegesen a gregoriánus choralt, melyet a mise szent cselekvényével szoros kapcsolatba hozott, megállapítva az egyházi év minden napjának dallamait. De az általa véglegesített choralist csak gyakorlott énekesek adhatták elő, ezért énekiskolákat alapított. Ezen iskolákban a bencések lettek az éneknek tanító mesterei, kik az egész világon terjesztették az egyháznak chora- lis énekét! A középkori iskolákban mindenütt ott találjuk az éneket, mely a latin nyelv mellett egyik legfontosabb tárgya volt a középkori iskolának, amelyre mindennap jutott egy-két óra. A középkorban zenei nevelés nélkül sem igazi theologust, sem igazi tanítót nem tudtak elgondolni, azért kívánták minden paptól, tanítótól, hogy zenei műveltsége legyen. Ez a zenei nevelés a középkorban sokkal nagyobb kapcsolatban állott az iskolával, mintsem ma hin- nők. Erre enged következtetni az is, hogy a középkori iskolák védőszentje Nagy szent Gergely volt, kinek emlékére március hó 12. fényes ünnepeket rendeztek. Az egész középkornak zenei tanítását ma még nagy homály fedi. Egy bizonyos, hogy a 16. századig a vallás miatt tanultak első sorban is az iskolákban énekelni, hogy az istentiszteleten méltóan résztvehessenek. így volt ez mindenütt, tehát hazánkban is, egészen a 16. századig. Ez a korszak volt az a capella stílus virágzási korszaka, mely irányt Palestrina (1514—1594), a princeps musicae, örökbecsű műveivel betetőzte.
