Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
5 Sokan azt mondják, hogy az ifjúságnak elsősorban meg kell tanulni látni. Az igaz. De azért a gyermek hallását sem szabad elhanyagolni. Vagy talán a hallás nem olyan fontos, minta látás? A képzőművészetek megértéséhez a szemet kell nevelni, az ének és zeneművészet megértéséhez pedig a fület. A zeneművészetnek szelleme egy külön nyelven nyilatkozik meg. Ezt csak az érti meg, kinek jó hallása van. Aki sem a melódiát, sem a harmóniát nem hallja tisztán, abban nem élhet a vágy azokban gyönyörködni. Ezért meg kell tanulni tisztán, jól hallani. Ébresszük csak fel a gyermekben a hallás útján a meghatottságnak érzését, s a gyermek nem fog nyugodni, mig újból hasonló szellemi táplálékban, hasonló műélvezetben nem lesz része. A zeneművészeti élvezetek is esztétikai élvezetek, melyek felemelnek, nemesítenek, idealizálnak és az élet legnemesebb javaival ajándékozzák meg az ifjú lelkeket. Tehát a hallás is fontos, mert halló szerveinkkel uralkodunk énekszerveink felett. De jól hallani, bizonyos fokig nehezebb, mint akár énekelni, akár zenélni. A hallásnak is sok mindenre kell kiterjednie, hogy igazi esztétikai gyönyörökben részesítsen Hallani kell a melódiát, a harmóniát, a ritmust; hallani kell a zenei formáknak kialakulását is. Végül hallás után kell megítélni tudni a zene vagy énekművet, mint esztétikai alkotást. Ez a legnehezebb művészet. Gondoljunk csak az emberi hangnak sokféleségére, a zenei hangszereknek változatosságára és azon lehetőségre, hogy ezen hangszerekből a legkülönfélébb árnyalatú hangokat lehet kicsalni. Mennyi munkája van itt a fülnek, mennyit kell a hallást nevelni, hogy a hangok zűrzavara felett a fül helyes esztétikai ítéletet tudjon mondani. A hallás nevelése is ép oly fontos, époly elsőrangú tényező az esztétikai nevelésben, mint a látás. Ha igaz ez, akkor be kell látni, hogy az iskolának önként kínálkozó művészet, a művészi nevelésre, az ének. Sokáig abban a téves hitben voltak, mivel a gyermek játszva tanul beszélni, énekelni is magától kell megtanulni. Ma másképen gondolkozunk. Tanítani kell az éneket nemcsak azért, mert léleknemesítő, mert a gyermek nevelésében pedagógiai fontossága van, hanem tanítani kell elsősorban azért is, mert higiénikus szempontból is elsőrangú tényező a gyermek nevelésében. A helyes énektanítás tiszta, értelmes kiejtésre szoktat. A helyes éneklés gyakran orvosa lehet a gyermekeknél oly gyakran
