Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
21 legtekintélyesebb része ma már a hangjegyek után való szemléltető módszer mellett nyilatkozik, mert a hangjegy jelzi a magasságot, az időtartamot s a mozgást a hangrendszerben, mig a szám csak az intervallumot jelzi a szemnek szemléltetőbb pontossággal. Akik az iskolában a számjelzés szerint tanulnak, azok olyasmit tanulnak, aminek az életben nem veszik hasznát. Jacques Dalcrose Solfége módszere a szemléltető módszerek között leginkább felel meg a művészi nevelés követelményeinek. A ritmikus gyakorlatok után következik a Solfége éneklés, melynek célja az egész és félhangokat érzékeltetni s megismertetni. A kiindulás mindig a C.-dur skálából történik. Tehát a B.-dur félhangjait így érzékelteti c, d, es, f, g, a, b, c; vagy az As-durt így c, des, es, f, g, as, b, c. stb. Ezen módszerrel a gyermek figyelmessé lesz, hogy a scálák között lényeges különbség van, mert a félhangok más és más helyen vannak. Dalcrose találékonysága a hallás nevelésében olyan változatos, a gyakorlatok, melyekre itt ki nem terjeszkedhetem, olyan természetűek, hogy a tanulók figyelmének állandó koncentrálását kívánja. Gyakorlatai a gyermeket önálló gondolkozásra sarkalják és teremtő képességét is felébresztik. Dalcrose nagy psychologus és gyermekbarát is, ki tud a gyermeki lélekben olvasni s annak legkisebb zenei képességeit is fejleszteni. Módszerével minden arra való tehetséget kiválasztja, a többieket pedig teljesen felmenti, mert szerinte is a zene nem megtanulható tudomány, hanem isteni adomány. A legjobb módszer mellett is, mindig az odaadó, lelkes tanár lesz a legjobb módszer, ki növendékeinek tudásához tud alkalmazkodni. A legkimeritőbb methodika is sok kérdést hagy megoldatlanul. A módszerek pedig sablonok, melyektől az énektanárnak kell leginkább óvakodni. fia a középiskola megfogja tudni valósítani azt, hogy minden épfülü tanulót megtanít arra, hogy egy ismeretlen dalamot első látásra le tud énekelni, vagy egy hallott dallamot le is tud magának jegyezni, akkor a középiskola végtelen nagy hasznára lesz még a hazai zeneművészetnek fellendítésére. Ezzel a középiskola a legmaradandóbb emléket állítaná tanítványainak szivébe, amely után ma még homályosan bár, de sokan kezdenek törekedni. Ezzel az iskolát elhagyó tanulót annyi zenei ismerettel bocsájtaná el, hogy az élet művészi kívánalmainak is meg fog tudni felelni. Ilyen zenei neveléssel a középiskola a magyar zenekultúra jövőjének alapjait vetné meg. A mai zenei közömbösségre nevelt zenei analfabéták-
