Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908

5

legelni tudó ítélőképességére s a legbonyolultabb esetekben és kérdésekben is rögtön tájékozódó elméjére számítottak polgártársai is. Ebből magyarázható, hogy egymásután választották be azokba a bizottságokba, melyeknek intézkedési körébe a tanügy tartozott. Ideérkezése után (1882) még nem múlt el egy esztendő s tagja lesz a városi iskolaszéknek, 1885-ben ráruházzák a városi polgári fiúiskola felügyelő-bizottságának elnökségét, 1887-től kezdve a róm. kath. hitközségnek választmányi és iskolaszékének választott tagja. Ezenfelül még több oly tiszteletbeli állása volt, melyek egyaránt mutatják azt a nagyrabecsülést, mellyel pályáján minden oldalról találkozott.

Nem feladatunk, hogy egyenkint vázoljuk azokat a működési köröket, melyeket a boldogult számára a Gondviselés kijelölt s melyeket ő lelkiismeretes buzgósággal betöltött. Az említetteket is csak érinteni akartuk egy tevékeny élet emlékezetéül. Mert bizonyos, hogy ha a boldogult nem is tartozott azok közé, kik maguk után az életben csak hosszú idő múlva elsimuló hullámgyűrűket hagynak, a maga körében mégis egyike volt azoknak a szerencsés embereknek, kiknek nevét kegyelettel emlegetik jó ideig igen sokan. És erre az emlékre nagyon méltó, mert valóban atyjuk volt a szegényeknek, tanácsadójuk a tanácstalanoknak, gyámolítójuk a gyámoltalanoknak, akire nézve nem volt szükség, nem volt nyomor, melyet megszüntetni, köny, melyet letörölni ne sietett volna. A jótékony célok istápolása benne hűséges támogatóra talált s benne valósággal életre kelt a bibliai Tóbiásnak fiához intézett intelme: „Ha sokad leszen, bőven adj, ha kévésed leszen, igyekezzél keveset is örömest adni“.

Tanítványainak lépteit azzal az aggódó gondoskodással kisérte, mely ismeri a felelősséget s érzi a bizalom nagyságát, mellyel a szülők legdrágább kincseiknek, gyermekeiknek vezetését reá bízták. És egész működése alatt