Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908

22

E tiltakozásnak csak folytatása volt az ú. n. új Syllabus, mely 65 tételben összefoglalja korunk főbb tévedéseit. Ideje is volt, hogy a hívek megismerjék az igazi haladás útját s távoltartassanak a vallásos lelket megmételyező tévedésektől. Talán ebből magyarázható, hogy a mily elkeseredéssel fogadták a pápának ez iratát az ellentábor hívei, ép oly lelkesedést és megelégedést keltett az a hithű katholikusok között. Az öröm csak fokozódott, midőn 1907 szeptember 8-án megjelent a Pascendi kezdetű körlevél, mely míg egyrészt hiteles magyarázatul szolgál a Syllabus tételeihez, másrészt kifejti és szigorú vizsgálat alá vonja korunk vallási tévedéseit s egyúttal óvó rendszabályokat állít fel a kereszténytelen felfogás és állítások ellen. Hogy pedig megvédje az egyházat ama sokszor hangoztatott vád ellen is, mintha az a haladásnak ellensége volna, egyben kilátásba helyezi egy katholikus tudományos akadémia felállítását, mely az egész világ katholikus tudósait egyesítvén magában, a keresztény vallás igazságainak biztos fénye mellett munkálkodjék a tudományok és ismeretek előrevitelén.

A halálos döfés azonban akkor érte a modernizmust, midőn Szentatyánk kijelentette, hogy mindaz, mi a Pascendi kezdetű körlevélben foglaltatik, halálos bűn terhe alatt kötelez, s azok, kik azzal szembe helyezkednek, az egyházból kizáratnak.

Sajnos, hogy e szigorú határozatok dacára sem ült még el e mozgalom. Hová fogja a makacsság vezetni a megtévedt lelkeket, csak az tudná megmondani, kinek mindentudó szemei belátnak a jövendő titkos méhébe. Mi nem kutatjuk, mert a jövő eseményeit jótékonyan eltakaró fátyolt fellebenteni nincsen erőnk, nem is feladatunk. Búcsúzzunk tehát el attól a kedves aggastyántól, ki a mesés Atlasként egy világ gondjait viseli roskadozó vállain, s kinek változatos életét eddig követtük.

*

Ki hitte volna, kedves hallgatóim, hogy az a riesei szegény gyermek mivé fog fejlődni! Pedig nagyságának magvát abban a szegényes házban vetették el szülei, öntözték könyeikkél, ápolták imádságaikkal s védelmezték szeretetiikkel. És a kis Sarto József olyan lett, mint a zsoltáros fája, „mely vízfolyások mellé ültet- tetett, mely gyümölcsét megadja idejében és levele el nem hull, és a mit cselekszik, mind sikerül“ (I. zs. 3.). Növekedésének Castel- franco, Treviso és Padua voltak tanúi, Tombolóban és Salzanó- ban terjedtek szét ágai, s árnyékában a hivő lelkek békét, nyugalmat és vigasztalást találtak. De im ma is egész világ táboroz