Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907

Erdélyi Károly dr.

1859. X. 19. — 1908. V. 13.

Egy tudós, lelkes és erős munkással fogyatkozott meg a magyar tanügy. Erdélyi Károly dr. 1908. május hó 13. hosszas betegeskedés és szenvedések után meghalt. Halálának hire őszinte és élénk részvétet keltett mindenütt, mert Erdélyi Károly dr. élete delén, tele élettel és munkakedvvel s a legmagasztosabb kötelességek őszinte és nemes érzésével tört le. Pedig nem is múlt el egy éve, hogy 25 éves tanárkodását megünnepeltük. Őszinte tisztelettel és rokonszenvvel vettük őt körül akkor, s azt hittük, hogy ez az erős vezető egy tapasztalatokban gazdag élet tanulságaihoz mért bölcsességgel és komolysággal még sokáig vezérünk lesz. Nem tudjuk, mit magasztaljunk inkább benne, a tudóst-e, ki értelmének átható erejével a tudomány bejárt területeiről mindig a legértékesebbet tudta összegyűjteni, a tanárt-e, ki a gyermeki léleknek oly éles analizátora volt, vagy az előrelátó vezetőt, ki az iskola és tantestület összes törekvéseit mindig nyugodt és biztos mederbe tudta terelni és azt bölcsességgel irányítani.

Erdélyi Károly dr. nem volt közlékeny lélek, önmagát talán körülbástyázta néha, de akiben rokon gondolkodást talált, azt magához tudta láncolni. Értelme szigorúan fegyelmezett volt; minden nyilatkozatát és tettét a logikai rendszeresség és befejezettség jellemezte. Innen nagy vonzalma az északi germán népek tudományos törekvései iránt.