Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
23 szemében tiszta tűz, homlokára olvad az Istennek csókja. Fehér virágnak gyönyörű kelyhe ő, hol a harmat gyöngyében a hajnal pirja ég. Csodálatos jelenség, még az ég is ünnepel láttára. Örülhet szívünk, hiszen büszkeséggel mienknek mondhatjuk. Van már eszményképünk, kihez hasonlók lehetünk. Én is elmondhatom a spártai férfival: „Ha ily dicsőséget akarsz, légy hozzá hasonló!“ Ezt a példányképet állítja elénk az egyház a jubileum örömkarába vegyülve, eszményi Pantheonját megnyitja és kiválaszt egy nagyot, dicsőt és követésre méltót. Ezt a fönséges alakot akarom én most lelki szemeink elé varázsolni, hogy példája tüzelni, eszményi fönsége lelkesíteni tudjon. Lebegj előttünk, te királyi eszménykép, taníts meg oh fejedelmi szív kiemelkedni e közöny honából, hogy a halhatatlanság égi jegyében az „Excelsior“ legyen mindig büszke jelszavunk! * * * Szent Imre herceg életében egy megható, gondviselésszerü vonást látok, mely csaknem páratlan a szentek történetében. Két korona ragyog előtte, egy földi és egy mennyei. Midőn dicső atyja meggyőződött ideális lelkű fiának erényeiről, vallásos és hazafias szívének nemes érzelmeiről, nyugodtan bízhatta rá a földi koronát, melynek fénye őt elvakítani nem fogja. Már ki is tűzik a koronázás napját 1031 szeptember 2.-ára. A koronázási ünnepségre nagy fénnyel készülnek és mintha az isteni Gondviselés a föld uralkodóinak és gondolkodni tudó halandóknak egy megdöbbentő példát akarna nyújtani, ugyanazon napon, mikor a földi koronát kapta volna, magához veszi fel, hogy a földi koronát égivei cserélje fel. Íme a halandó előtt két drágakövekkel ékes korona ragyog, alig nyúl a földiért, már koporsóba hull, míg a másiknak fénye túlragyog minden időt és minden századot. Mintha szent Imre herceg előre érezte volna az Isteni Gondviselés e megrendítő végzését, megtanulta királyfi létére a gazdagsággal, a földi jóval úgy élni, mintha nem is volna; megismerte igen korán a keresztény erkölcstannak isteni mélységét, mely az önmegtagadásban, lelki nemességben, a szív égi békéjében jelöli meg az igazi boldogságot. Ezen csodálatos fejedelmi ifjúnak egész élete az erényes cselekedetek szakadatlan láncolata. Az imának, áhítatnak égi szárnyain örömmel emelkedik Istenéhez, nem egyszer az éjjet is virrasztásban töltve.
