Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
15 mekeit. Erzsébet csupa szeretetből, hogy gyermekei ne éhezzenek, elszakadt tőlük. Hogy a magára hagyott Erzsébet megkereshesse kenyerét, font, napestig dolgozott és az így keresett néhány fillérét is megosztotta a szegényekkel. Eszembe jut egy fönséges, megindító jelenet, melynek Pozsonyban voltam tanúja. Egy rongyokba öltözött szegény asszony kis gyermekét szeretettel magához szorítva jött be a pozsonyi templomba. Egyszerre előveszi begöngyölgetett zsebkendőjét, melyben néhány fillérje volt, kiveszi s a szegények perselyébe dobja, hiszen, úgy gondolja, nála még nyomorultabbak is vannak a világon. Minthogyha pozsonyi szt. Erzsébet szelleme ihlette volna meg, szemében a túlvilági boldogság könnye ragyogott és megnyugodva békében távozott. Óh Istenem, milyen nagy gyönyörűséged lehet az ilyen gyengéd szenvedő lelkekben, talán ezek miatt elfelejted a világ rút hálátlanságát. Erzsébet minden jósága, kegyessége, jótékonysága sem tudta lefegyverezni Eisenach lakóinak ingerültségét. Erzsébetnek emberfölötti türelmét, gyengédségét mutatja az a jelenet, amely egy piszkos vízzel telt patak hidjánál az erény csodás magaslatán tünteti fel. Egy koldúsasszony, akit maga tartott alamizsnával, az átjárónál beletaszította a vízbe e szavakkal: „Nem akartál, mint fejedelemasszony élni, mikor az voltál, most, hogy szegény vagy és sárban fetrengsz, én nem foglak kisegíteni belőle“. Erzsébet felkelve, sáros ruháit tisztogatva, szelíden így felelt: „Ez a jutalom az ékességért és drága kövekért, melyeket egykor hordoztam!“ Egy hatalmas király leánya az adott jó fejében ilyen szörnyű megaláztatást békésen szenvedvén, valósággal istenileg fejedelmi magatartást tanúsított. Ezt csak Krisztus Urunknak határtalan szeretete múlja felül, ki oly szelíden válaszolt az őt arculütő durva poroszlóknak. Erzsébet erényeinek ilyen hősi magaslata mindenkit elragadott. Montalembert valósággal elbűvölve ír e nagy erényhősről (Hist- toire de sainte Elisabeth de Hongrie duchesse de Thuringe XIX. k.), ő közli azokat a mennyei vigasztalásokat, melyekben jutalmul részesült. Egyszer a templomban imádkozva elragadtatásában csodálatos dolgokat jelentett ki neki az Úr! Erről tesz tanúbizonyságot az ő udvarhölgye lsentrud, ki őt elragadtatásában látta.
