Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1906

50

zeitgenössischen italienischen Kritik (L. 174); Cserhalmi H. Irene: Ungarischer Dichterwald (XC, 306); Knut Hamsun, Neue Erde (LXXXVill, 314); Körösi Albin, A spanyol költészet gyöngyei (LXXX1I, 300); Naschér, Auswahl von Gedichten des Dichters Reviczky Gyula (LXXX1X, 492); Fatzner István, Id. Ormós Zsig- mond emlékezete (LXXXVill, 331); Perényi István, A woxindoni csodavirág (LXXXV11, 467); A papiak (Kjelland novellája, 317, 255); Steinbach S., Alexander Petőfi’s poetische Werke (337—457); A Waterlooi csata (Kielland novellája, 325); Frenssen, Jörn Uhl (226); Izland (Hallgrimsson költeménye, 330—428); A főművészet (Paludan-Müller dán költeménye, 334—129); Stilgebauer, Götz Kraft (336—462); Poestion, Eislandbliiten (342 —145); Olaf Hansen, Ny-islandsk lyrik (346—159); Heyking, Der Tag Anderer (354—448).

Ha mind ehhez végül hozzávesszük, hogy Pintér Kálmánnal egyesülve egy középiskolai Poétikát írtak, mely 1906-ban appro- baliót nyert: akkor jobbadán kimerítettük azt a sokfelé elaprózódó irodalmi működést, melyet Erdélyi Károly kifejtett. Vannak e munkásságnak jelentősebb momentumai is; csakhogy jól megjegyzendő, hogy maga az író soha sem helyezett nagy súlyt enemü működésére. Iróvesszővel a kezében olvas s jegyzetei könnyen sűrűsödnek bírálattá; vagy pedig kedvetelve jegyezgeti az idegen kifejezést fedő magyart s néha az olvasmány végeztével valóságos műfordítást is végzett. Mondanivalója mindig volt. Azt mondhatja magáról a stylust illetőleg: „Je connus vraiment l'ob- session du vocable. Un mot inconnu m’éveillait á des conjectures infinies; il vivait et palpitait en moi: comme une part de ma vie, ses correspondances s’étendaient á tout le monde sensible. Les mots me révélérent l’univers“. (Gustave Abel, Le Labeur de la Prose. Préface pár Camille Lemonnier, Paris, Stock. 1902.)

E mellett mindig lelkesen és lelkiismeretesen folyt a tanítás. Mindig azt tartotta, hogy semmiféle tanulmány sem oly fontos, hogy miatta szabad volna az embernek hivatalos kötelességét elmulasztani. Egy-egy kiváló tanítvány megvigasztalta sok sikertelen fáradságáért. Soha el nem csüggedt, még a leggyülöltebb tárgynak, a német nyelvnek tanítása közben sem. Egyéb dolgok azomban elégszer elkedvetlenítették ; így, hogy nemzetiségi vidéken az első és második osztályban tanítják a latint, ahelyett, hogy heti 15 órában egyre magyart tanítanának. Általában a magyar nyelv tanításában szerinte nagyon sok a baj. Főélvezete volt mindig tanítás közben a magyar Stylus fejlődésének ápolása és neve