Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
61 ságba megy át. Az így megváltozott kedélyhangulat pedig már igen sok tanulót vitt a rossz társaságba, az erkölcstelenség lejtőjére, sőt az öngyilkosság gondolatához. A rossz gondolatok, az idejekorán felkeltett indulatok, ösztönök észrevéttelenül alakítják át a tanulót, s testileg hamar rom lesz, miből ritkán van menekülés, mert vele kapcsolatban áll az akarat meggyengülése. Az akaraterő pedig a legbecsesebb tulajdonunk, melyet óvnunk, helyes irányban növelnünk s fejleszteni kötelességünk. A szeszes ital pedig ezt gyengíti, sokszor csirájában megöli, megsemmisíti. Így hogyan tud a fiatalság akarni szépet és jót, hova lesz az önuralom oly szép erénye, miként tudja testi vágyait, szenvedélyeit fékezni ? Sehogy. Játéka lesz a szenvedélynek, a bűnnek, az erkölcsi fertőnek. Rom, amelyen nem épülhet fel egy új társadalom, törékeny oszlopa hazánknak; nemzetünk szép virága fejlett férfi korában meddő, gyümölcsfélén lesz! Szülők, törekvő polgárai e szép hazának, ilyen utódokat akartok ? Ilyen gyászos alakok vegyék le majd öregedő vállaltokról az élet terhét? Nem. Nem akarhatjátok ti sem ezt. Éledjen fel bennetek a szülői büszkeség, vállvetve iparkodjatok az egészséges törzsnek méltó hajtását adni nemzetünknek. Ösztönözzön a vágy benneteket, hogy utódaitokat ott lássátok a nemzet, a haza küzdelmének első soraiban. Ha azt akarjátok, hogy tettel és határozott gondolkozással, szívvel és lélekkel, erős karral és tollal, értelemmel és tudással felfegykezve léphessen gyermeketek az élet mezejére, akkor legyetek ti is hívei a nagy küzdelemnek, melyet országok, népek, nemzetek vívnak a mai kor legnagyobb ereje, legveszedelmesebb bűne, az alkohol ellen. Segítsetek ti is a nagy munkában az államnak, a tudománynak, az iskolának, melyek felébresztve a fenyegető veszedelemtől, iparkodnak minden módon, minden eszközzel útját állani a családot, társadalmat, nemzetünket, édes hazánkat érhető pusztulásnak. Végül hozzátok fordulok, Kedves Tanítványaim. Négy éven át gyüjöttem adataimat s csak alkalomra vártam, hogy velük a ti lelketekhez, eszetekhez, szivetekhez szólhassak. Úgy érzem, hogy megértettetek. Tudjátok, hogy egy szent czél lebeg szemeim előtt, titeket ezen úton is tanítani, oktatni, hogy megismerjétek az örök igazságot, a természet változhatatlan törvényeit s kerüljétek mindazt, ami velük ellenkezik. Kérve kérlek titeket, ne dobjátok el e lapokat, őrizzétek meg a későbbi időkre. Legyen előttetek, ha
