Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905

59

a tüdőgyuladást, hörghurutot (szamár-köhögés), difteritiszt, skárlátot, a velük járó szív- és vesebajokat! Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a szeszméregtől mentes gyermek nem kaphatja meg. Megbetegednek ezek is, de súlyosabb lefolyását jobban eltűrik és utóhatásaik nem hoznak reájuk nagyobb veszedelmet. Azt sem állítom, hogy némely bajoknál, pl. hosszantartó tifózus betegségeknél lehet, sőt kell alkalmazni az alkoholt, de mindenkor orvosi felügyelet mellett, az orvos határozott parancsára. Bár vannak, akik ezt is a betegre károsnak, veszedelmesnek tartják. Alapja pedig az, hogy a szesz a test hőmérsékletét alábbszállítja. A lázas betegségnél erre a célra pedig oly adagra van szükség, mely a beteg gyermek idegrendszerére és egyéb szerveire való érzéstelenítő, bódító hatásával csak veszedelmet hozhat.

Aki még nem látott szegényes felvidéki iskolát, az azt sem hinné, hogy mily gyászos képet mutat az az ártatlan gyermek sereg, kiket a korai szeszivás vagy a szülők iszákosságának átöröklött következményei döntöttek testi és lelki nyomorúságba. Nekem már volt elég alkalmam. Nem tudom leírni, hogy mily lelki hangulatban voltam egy-egy ilyen tanév első heteiben, midőn a vidék távoli zugából összesereglett s egy-két úri családból származott gyermekkel tarkított osztályban szemben álltam. Mennyi nyomor rítt le a sáppadt, beesett arcról, a rongyos ruha (tanév elején!) csak csontot és bőrt takart, a tétovázó beesett szem tompa sugara, a szomorú tekintet, a tompúlt agy, a kezdődő hülyésedés jellegzetes arckifejezése mind-mind eszembe juttatják a mesét

„.............elhozom a szülők legféltettebb kincsét

...............“ láttam a

p

álinka, szesz borzasztó pusztítását. Volt olyan csöppnyi tanítványom, aki egész napi szárazkenyeréhez fölváltva kis üveg pálinkát vagy ribizkebort kapott. Ily körülmények között tanítani, oktatni mily küzdelembe került! De nehogy valaki subjectiv érzelmekről vádolhasson, felhozok egy érdekes kísérletet, mely bebizonyítja, hogy aránylag csekély mértékű szeszesital miként hat a serdültebb ifjúságra. Két teljesen megbízható úriember 10—15 év körüli saját két gyermekükkel másféléven keresztül kísérleteztek a következő módon. Egy hónapig mindennap kaptak asztali bort délben és este, az idősebbik vízzel keverve 1h (100 gr.), a fiatalabbik 1h (60 gr.) pohárral. A következő hónapban azonban sohasem kaptak; s így ment ez felváltva tovább. A boros hónapban a fiuk bágyadtak, álmosak, a munkában restek voltak; tehát testi és szel-