Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905

15

rendszabályokkal eltiltották munkaközben a szeszt, mert ezáltal kitartóbbak lesznek s kevesebb baleset és szerencsétlenség származik. Hazai viszonyainkról még keveset tudunk, de valószínűség szerint nálunk is úgy van, mint a külföldön. Feldmann B. dunántúli megfigyelései ismeretesek; ő ott 1500—2000 embert figyelt meg, akiknek legnagyobb része a külföldi munkatársak révén a gyárban szokottt hozzá az italozáshoz. Képzelhetni, mily fegyelmezésre s nagy óvatosságra van szükség ily körülmények között, s nem csodálkozhatunk azon, hogy most már a munkásszövetkezetek is állást foglalnak a szokásos ivások, dorbézoló napok ellen, miként azt Belgiumról tudjuk, ahol a kormányt maguk a munkásvezérek szólították fel antialkoholisztikus rendeletek kibocsátására.

Azt azonban tagadni nem lehet, hogy a szesz élvezete felvidítja, megélénkíti a társaságot. Hányszor tapasztaljuk, hogy a némán, kedvtelenül ülő társaság egy-két pohár bortól lassan beszédessé válik, vagy a vontatott társalgás élénkülni kezd, a sziporkázó élcek röpködnek, itt-ott komoly eszmék megvitatása hallatszik. Egyik szónokol, másik az élet problémáit fejtegeti, itt a társadalmi félszegségeket ostromolják, ott tudományos elméletekről szól a vita. Akik korábban kezdték a mulatozást, csakhamar elhagyják a komoly, a társaságot megrontó prózát: ugyan hagyjátok a sok tudálékos tereferélést! Úgyis egyszer élünk. S mint könnyed lágy esti szellő besurran a poézis, megindúl a nóta, felcsendül az ének. Még azok is, akik eddig talán némán hallgatták a beszédeket, akik komoly vitát folytattak, lassan felmelegesznek, szivük olvadékonyabb lesz, szemük csillog, felujúlnak a régi emlékek, poharat ragadnak, éltetik a jelent, száll anóta lágyan, csengőén, szépen, elragadóan, felolvad a jégkéreg, a békóba vert szív kiönti keservét, s . . . jár a kancsó körben, mindig sűrűbben ürül s telik. Muzsika, mulatság, hejehuja, dinom-dánom

............

K

i mondhatná most már, hogy a bor nem vidít, ki merészel ily szép s vidám társaságot megbántani, holmi alkoholellenes fecsegéssel megrontani. A napi élet fáradalmait talán csak van jogunk egy-egy ily kellemes társaságban kipihenni. Azért dolgozunk talán, hogy még az élet vidámságait is megtagadjuk önmagunktól, avagy épen egy pohár viz mellett arról gondolkozzunk, micsoda terhek, mily szenvedések zúdulhatnak reánk holnap ? Nem, nem ezt akarom én sem, Kedves Barátaim, hanem a mulatságot követő reggelt

Az alkohol felvidít