Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
21 egyáltalán a francia gyermek eszét a német és angol gyermek eszének rovására kiemelni. Csak két külömböző természet uralkodó vonására akartam ráutalni. S felvethetem itt a kérdést: a francia vagy a germán gyermekhez hasonlít-e inkább a magyar? A kérdésre bajos egyszerűen igennel vagy nemmel felelni. Mindenesetre hivatkozhatunk azon tényre, hogy Andersen meséiből sok fogy el évenkint nálunk. S ha talán némely magyar gyermek inkább hajlana a franciához, viszont kell lenni legalább ugyanannyi kedélyes gyermeknek is közöttük, akiknek a számát magyarság közé vegyült németség, sőt szlávság is szaporítja. Andersen szereti a gyermeket a maga szókimondó naivsá- gában. Nála sír a kis lányka, aki nem mehet a kis öleb temetésére. Nála a gólya a jó gyermeknek két élő kis testvérkét hoz, a csúfolkodónak ellenben egy holtat. Nála a gyermeket esténkint 01c Luk-Oie, az álom szelleme altatja el s aztán gyönyörű meséket mond neki a virágokról, képekről és messze vidékekről, az okos gólyamadárról, az egerek lakodalmáról, majd a babák házasságáról, sőt a halálról is. S Andersen, miként Öle Luk-Oie, haragszik az okoskodó emberekre. Ha ő azt kezdi mesélni, hogy szombaton este leveszi a csillagokat Öle Luk-Oie az égről, hogy vasárnapra szépen kifényesítse őket, akkor megengedi, hogy kétkedve megmosolyogjuk naiv ötletét, de ha pedánsul birálgatni kezdjük az ö meséit, akkor elfordúl és elhallgat. Andersennek meséin végigfutva, a legérdekesebb lelki és szellemi táplálékot szívjuk magunkba. Hogy lehetne szebben tudtára adni a gyermeknek a nagyravágyás káros voltát és azt, a mit Tompa Mihály úgy fejez ki : „Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani“, mint Andersen a „Fenyűfa“ című meséjében? Hasonlót lehet olvasni Kopischnál, Rückertnél és Krizánál; de egyik sem oly szép, mint a dán költőé. A „Kanász" egy humoros képben adja tudtunkra, hogy a begyeskédő érzelgés milyen súlyosan bűnhődik. A „Rózsaszellem“ emlékeztet Freiligrath „A virágok boszúja“ című költeményére s kifejezi azt az örök igazságot, hogy a bűn végre is kiderül s azonfelül elbájol bennünket virágszellemeivel és boszúálló méheivel. „A császár új ruhái“ egy rendkivül szellemes, az olvasni kezdő gyermek és az érett férfi által egyaránt élvezhető kép, a mely a külső cico- mázás hiúságát és nevetséges voltát pellengérezi ki. Ez a mese egyúttal kiváló tanúbizonysága Andersen nagy alkotó képességének. Olvasható ennek a mesének vázlata Juan Manuel elbeszélései között és „Der Pfaffe Ameis“ című középnémet költemény
