Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
16 lefordítva egyik-másik műve, különösen mese- és rege-gyűjteménye. „A haldokló gyermek“ olvasható grönlandi nyelven. Az „Egy anya történetét“ különösen Kelet-Indiában szeretik s egy poliglott kiadás tizenöt nyelven foglalja magában, a többi között magyarul is. Született a kitűnő iró Fünen sziget Odense nevű városában, 1805 ápril 2., elszegényedett család sarjaként. Atyja, egy szegény csizmadia, keserves szegénységét elődei gazdagságáról mondott elbeszélésekkel igyekezett megaranyozni. Nem ment a hóborttól és beteges képzelődéstől. A jó ember korán halt el; de gyermekének leikébe a regélés hajlamát lehelte, ezen és a keserves szegénységén kivid semmit sem hagyhatván neki örökül. Szó sem lehet ilyenformán arról, hogy a fiú a megkivántató nevelésben részesült volna. Atyja halála után egy gyárba került, hol azonban nem tartotta ki sokáig a munkások elriasztó durvasága miatt. Egy akkortájt nem ismeretlen költőnek, Bunkeílodnak özvegye magához vette ekkor a fiút, kit a városban első költői kísérletei miatt általánosan komédiádénak hívtak. Az ifjú jövendőjét sajátságos körülmény határozta el. Konformácziója után anyja, a ki szorgalmas és jóravaló házi asszony volt, de ivott, egy szabóhoz akarta inasnak adni, de egy kártyavetőnő jóslata arra bírta, hogy Koppenhágába engedje menni hírről és dicsőségről álmodozó fiát. Néhány tallérral a zsebében ment világgá az ifjú, hogy énekes, színész vagy táncos legyen. Színésznek nem vált be, mivel „nagyon sovány“ volt. Siboni énektanár azonban szép hangot fedezett fel benne s magához véve a szellemes ifjút, énektanulásra fogta. Azonban félév múlva elvesztvén a hangját, állapota ismét reménytelenné vált. De költői tehetsége mihamar pártfogókat szerzett neki. Több költeményt irt már ez időtájt. melyek között különösen a „Haldokló gyermek“ nyert nagy tetszést. 1828. kezdte meg Andersen akadémiai tanulmányait királyi ösztöndíjjal. Egyre-másra irta ekkor müveit, melyek azonban a kritika részéről jobbára gúnnyal és gyalázkodással találkoztak. A dánok akkori kritikus korifeusai, Hertz és Heiberg irodalmi ellenei lettek. A költőnek az ellenséges kritikák keserves percze- ket szereztek. Túlságosan érzékeny és szertelen önérzetes volt. Egy-egy kritika beteggé tette. Andersen 1835. adta ki első mesegyűjteményét, miután már előbb jelentek volt meg tőle egyes mesék. Ezzel azon térre lépett, melyen valóban oly nagy hivatása volt, mint eddig talán semmiféle más Írónak. A dánok és velők sokan mások is tényleg a világirodalom első meseírójának tartják Andersent. Műveit