Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904

9

vetni tudták. Van egy igazi eszménykép, ki mindenkit lángra gyújt, szellemének drága kincseivel mindenkit gazdagít, csak lelke szeretetével, alázatossága gyengéd érzelmével közeledjék hozzá; ezen csodálatos eszménykép: az Immakuláta fönséges alakja. Tudós és tudatlan, szegény és gazdag megérti egyaránt.

Ezen eszménykép volt vigasztalója a természettudományok egyik legnagyobb képviselőjének, a modern palaeontologia valódi csillagának, báró Barrand mérnöknek. Az, aki csak nem régen hunyta örök álomra szemeit, kinek tudományát az egész világ bámulta, hatalmas munkáit csaknem mind a Szüzanya valamelyik ünnepéről keltezte. Utolsó műve 1881 dec. 8.-án, a Szeplőtelen Fogantatás napján jelent meg.

Egyik barátjának, ki azt kérdezte: „Vájjon nem szántszándékkal választotta e napot, hogy művét az Istenanya oltalmába ajánlja?“ azt válaszolta a nagy tudós: „Monsieur, vous m'avez bien compris“, „Uram, ön megértett". (Revue des quest. scient. XVI. 9.) Utolsó művét a Szűzanyának ajánlotta, jelezni akarván, hogy ezerszer boldog, kinek utolsó legfontosabb munkájában legrettenetesebb perceiben annak vigasztaló alakja tűnik fel, ki letörli könnyeinket, eltünteti a sír éjjelét s a lét örök kérdéseire megadja a biztos feleletet.

Ezen meggyőződés dobogtatta Chevreul világhírű természet- tudós szívét is. Száz éves korában 1886-ban az egész világ ünnepelte a nagy tudóst, még a távol Chinából jött küldöttség is nagy tudományát hirdette. A kiváló professzor, a tudományos akadémia tagja, kit államköltséggel a legnagyobb fénnyel temetett Richard érsek, de Montravel grófnak azt írta: „Je vis et je veux mourir en catholique“. „Mint katholikus élek, mint katho- likus akarok meghalni“. (Le Bien public. 1886. szept. 17.)

0 volt az, kit egy kirándulás alkalmával társai a Dourdan templomban az Immakuláta képe előtt rózsafűzért imádkozva találtak.

Nemcsoda tehát, ha az egyház természetfölötti vallása, lelki összhangot biztosító erkölcsének fönsége Mária tiszteletéből meríti leghatalmasabb motivumait; nem csoda, ha a költészet és a szép művészet bármely ága e dicső eszmény ábrázolása által aratta legszebb diadalait, mert ez mindent magában foglal, ami kedves és kegyes, isteni és fönséges lehet a világon.

Jól jegyzi meg Hettinger, a nagy bölcselő, würzburgi egyetemi tanár: „Keresztülhatja az élet minden viszonyát, minden műveltségi fokozatát és ténykedési körét, kezdve a méltóságos dómoktól,