Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903

33

kinek szegénységét, mindenki jól ismerte. Az ő vendégjei valamennyinek a vendégjei voltak. Az egyik hozott abroszt és asztalkendőket, a másik kenyeret és bort, a harmadik a szükséges edényt, a negyedik tejet és sajtot, mások tojást, főzeléket, húst, gyümölcsöt, s így tovább, úgy hogy a vendég sehol sem lehetett jobban ellátva, mint a jó Fourier Péter atyánál.

Nem csodálni való az sem, hogy püspöke Főúriért igen nagyrabecsülte. Azt szokta mondani : bárcsak lenne öt olyan plébánosom, mint Fourier, négy a négy sarkán és egy a közepében. A jó Fourier Péter atyát állította mindig példaképül az ő papsága elé és vizitátorainak szigorúan meghagyta hogy mindazt a szépet és jót, a mit nála észlelnek, részletesen jegyezzék föl, hogy az egyebütt is értékesíthető legyen.

Fourier a szó legteljesebb értelmében azon papokhoz tartozott, akik Szent Pál igéje szerint „mindenek számára minden.“ Nemcsak arról gondoskodott, hogy a szegénységen enyhítsen; egyéb hívei között is akadtak olyanok, akik olykor megszorultak. Ezek számára biztosítótársaságot alakított, egy segélypénztárral, amelyet Mattaincourt védőszentje után Szent Aper segélypénz- tárának nevezett s amely önkénytes adományokból, jámbor alapítványokból, bírságokból s hasonló pénzekből került össze. Ha valamely kézműves, földművelő, vagy kereskedő pénzzavarba jutott és kötelezettségének nem tudott eleget tenni, akkor ebből a pénztárból megkapta a szükséges összeget, azon föltétel alatt, hogy visszafizeti, ha jobb helyzetbe jut; de bizony sokszor kellett a visszafizetésről lemondani. így mentette meg Fourier sok hívét, aki külömben uzsorások kezébe jut és koldussá lesz. Fourier ezen társasága egyike az elsőknek a maga nemében, s a kölcsönös segélyezés eszméje csakis az ily emberszerető szívben fakadhatott.

Az elszegényedés és sok más baj egyik főforrása, különösen kisebb helyeken, a pörösködés. A bajnak oka jórészt a nagyon sokáig elhúzódó tárgyalásokban van. ügy volt az Fourier idejében is, mint ma. Az ő emberszerető szíve egy olyan intézményt akart létesíteni, amely ezen a bajon segít és a pörösködést lehetőleg kevesbbíti. Fiatalkorában egyszer azt látta, hogy egy nyilt csarnokban egyetlenegy ügyvéd több port igazított el 24 óra alatt, mint amennyit a hosszadalmas formalitásoknál fogva rendes törvényes eljárás mellett egy esztendő alatt szoktak elintézni. Valami hasonló intézményt akart Fourier a maga plébá-