Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903

9 Iából forrást fakaszt, hogy abból buzogjon elő a csalalkozhatat- lanság vesszejének varázsütésére az élő hit tiszta vize, a kegyel­meknek gazdag forrása. Itt nem messze egy másik sírüreg, a múlandóság szörnyű bizonyságát, egy fekete koporsót, szárkofá- got, rejteget, a melyen Krisztus Urunk a királyi hatalom jelvé­nyét, a kormánypálczát tartja kezében és ezt Péternek, mint az egyház fejének nyújtja át. Amott egy serlegen ábrázolt alak, Krisztus Urunk egy irattekercset ad át Péternek ezen szavak­kal : „Az Űr törvényt ad“, hogy jelezze Péterben és az ő utó­dában, a római pápában, a legfőbb törvényhozó hatalmat. Nem messze egy bronz mécsest talál a figyelmes vizsgáló, a melynek kiteszitett vitorláju hajó alakja van. Elől áll Szt. Pál, de a kor- mányrudat Szt Péter tartja a kezében, a főárboczon peSig ezüst tábla látható, ezzel a felirattal : „Dominus legem dat.“ Világo­san akarja jelezni azon értékes emlék, hogy Pál az egyház bátor harczosa, de Péter kormányzó és törvényhozó keze vezérli, hogy a világ háborgó tengerén biztosan evezhessen az örökkéva­lóság révpartjába. Az egyháznak ősi hitét a pápaság legfőbb méltóságáról a legszebb világításban tüntetik fel ezen ősi, becses emlékek, hogy még a holt kövek, a sir üregei is hirdessék azon igazságot, amelynek előbb utóbb diadalmaskodnia kell és átalakítani ezt az igazságért, boldogságért epedő viligot. Csak természetes tehát, ha ennyi fényes tanúbizonyság után Mórus Tamás, a híres állam- kanczellár, a máglyán is elismeri a pápa legfőbb méltóságát s ezen meggyőződéséért örömmel siet megszerezni a vértanúi pálmát. Traversius János katholikus tudós, VIII. Henrik felszólítására örömmel Írja alá a pápa iránt érzett tiszteletének jeléül azon iratot, amely egyúttal halálos ítélete lesz. Törhetetlen ragasz­kodásáért vértanúi halált kellett szenvednie. De a keresztények hatalmas Istene, az egyház örök Alapítója, akinek a pápa földi helytaitója, megvédi szolgáját és megdicsőíti, mert a történelem tanúsága szerint azon ujjak, amelyekkel aláírta a pápára vonat­kozó hódoló iratot, sértetlenek maradtak a lángtengerben a pá­paság legfőbb méltóságának örök dicsőségére. Campian Edmond, a híres oxfordi tanár, Irland történetírója, szintén vérét ontja őszentségéhez, az egyház fejéhez való törhe­tetlen ragaszkodása bizonyságául. Midőn az egyházért és annak csalhatatlan fejéért lángoló szivét kitépik a vérpadon kebléből, e drága, nemes szívnek egy cscppje a még nagyon fiatal Walpole

Next

/
Thumbnails
Contents