Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902
— 20 l ehet venni azt is, hogy miként más országokban, úgy nálunk is nemzetivé alakult volna az idegen eredetű műveltség, ha Mátyáshoz méltó nemzeti királyok következtek volna utána. Mátyás Csehország királya, a német-római birodalom császára akar lenni, hogy ez országok erejét is felhasználhassa a fenyegető török hatalom ellen. Magyarország már hosszú idő óta mint védőbástya fogta fel az ozmán hatalom támadásait, hogy önmagát és a mögötte fekvő nyugati kereszténységet megvédje; de önfeláldozó küzdelmeiben a nyugati népektől, a pápaságot kivéve, tényleges segítségre elődei is, meg Mátyás is hiába számítottak. Biztatásban, ígéretben nem volt ugyan hiány, mikor azonban tettre került a dolog, az Ígéreteket be nem váltották. Ezért tartotta szükségesnek Mátyás a magyar birodalmat hódítások által is kiterjeszteni, hogy a megnövekedett magyar hatalom nagyobb erejével nemcsak a török támadásokat visszautasíthassa, hanem ő maga támadó hadjárattal mennél távolabb tarthassa a törököt a magyar határoktól. Sajnos, ebbeli terveit meghiúsította oly korán bekövetkezett halála. Mátyásról nem lehet beszállni a nélkül, hogy igazságosságáról meg ne emlékezzünk ; hisz őt a történelem igazságos névvel tiszteli, a legszebb jelzővel, a mi csak egy uralkodónak nevét ékesítheti. És igazságos hírét nem utólag gondolták ki, megvolt az már életében. Pápai követ írja már 1463.-ban, hogy rendkívül igazságosan kormányoz és bíráskodik, halála után pedig mindjárt a nép ajkán keletkezik a közmondás : „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!“ Igazságossága tette őt legnépszerűbbé összes királyaink között. II. József császár megirigyelte Mátyás népszerűségét. Kiveszem- - úgymond — Mátyás királyt a magyarok szájából. Hanem nagyon elbizakodott II. József, hisz ő idegen volt, német, Mátyás pedig a mi vérünkből való, magyar, a kiben föltalálhatjuk nemzeti jellemünknek legfényesebb tulajdonságait az árnyéklatokkal együtt; Mátyás a magyar nemzetet a nagyság, fény és hatalom tetőpontjára emelte, II- József pedig Magyarországot megsemmisíteni, Ausztriába beolvasztani akarta. Hogyan gondolhatta, hogy remélhette tehát, hogy ő érette a magyar elfeledi Mátyást ? Nem feledte. II. Józsefet az utána következő századokban talán nevéről sem ismernék, ha az írott történelem föl nem jegyezte volna nevét és tetteit; Mátyásról ellenben írás nélkül is annyit, oly szépet és vonzót regél a magyar nép, mint egyetlen fejedelmünkről sem. Az ő nevét a nép eleven emlékezete őrzi, az ő neve a —
