Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902
15 tolni, ha fölhoznák előttetek. Kolozsvártól tehát azt a dicsőséget, hogy a legnagyobb nemzeti királyt ő adta a hazának, senki el nem vitathatja. Ha a kolozsvári diák Mátyás szobrát látja, egyéb okokon kivűl még az is kegyeletes érzést támaszthat szivében, hogy Heltai tudósítása szerint Szilágyi Erzsébet évekig lakván Kolozsvárott, a kis Mátyást itt járatták először iskolába, valószínűleg a domokosrendiek kolostorában levő iskolába, a kik ott laktak, a hol most a ferenczrendiek. Mikor 18 esztendő múlva a magyar nemzet megemberelte magát, ezt a kolozsvári fiút emelte trónjára, a kinek személyében másfélszáz év óta az első magyar ember jutott Sz.-István királyi székébe. A mai nappal 145.-ik évfordulóját értük meg Mátyás királylyá választatásának, ennek a hazánkra nézve rendkívül fontos eseménynek: azért ezt a mai emléknapot választottuk, hogy tes lületileg kivonulva Mátyás szobrához, koszorút helyezzünk a nagy király lábai elé, és nemzeti büszkeséggel, honfiúi bánattal visszagondoljunk arra, mik voltunk mi valaha. Fölidézzük tehát emlékezetünkben a majdnem ötödfélszázados történeteket, és míg elborongunk a régi dicsőség eltűnte fölött, ugyanennek a régi dicsőségnek emléke buzdítson bennünket férfias, kitartó munkával előkészíteni a jövendőt, hogy ismét legyen úgy, mint régen volt. Kedves tanulók! A mióta a dicső honalapító Árpád családjának utolsó férfisarja, III. Endre sírjába hanyatlott, azóta folytonosan idegen eredetű uralkodóháznak tagjai birtokolták a magyar trónt. Ezek közül Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása a magyar nemzet javát mozdította elő, de a többiek uralma sok belső zavarnak és külső veszedelemnek vált kútfejévé. A külső veszedelem Nagy Lajos után különösen a török részéről fenyegetett, a mi egyik főoka annak, hogy nemzetünk a szomszédos országok egyik vagy másik fejedelmének magyar királylyá választásában keresett segitő szövetséget. Ide számíthatjuk részben Zsigmond, de különösen Albert, I. Ulászló és V. László királyságát. Mindegyiknek más országok is tartoztak uralma alá, de ezek mellett egyelőre Magyarország hegemóniája kétségbe nem vonatott, s még a római császári czim sem szorította háttérbe a magyar királyi méltóságot. Azonban a Habsburgház, a melyhez Albert és V. László tartoztak, kezdettől fogva arra törekedett, hogy a kormánypálezája alatt lévő országok politikai súlypontja Bécsbe helyeztessék Magyarország elsőségének, sőt függetlenségének hátrányára. Más baj volt, hogy külföldi érdekeikért nem
