Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902
10 mind azt vallották, hogy Kossuth Lajos páratlanul ékes beszédű. A magyar hazafiság és ékesszólás először Kossuth Lajosban jelent meg eleven, elragadó alakban az angolok előtt; Európa néma gyermekét először Kossuth szólaltatta meg a bámuló világ előtt. Ebben a dicsőségben osztozik vele Petőfi, aki őserejű költészetével hódította meg Európa legnagyobb íróit és művészeit az absolutismus kétségbeejtő korszakában. Ne feledjük ki a két nagy ember koszorújából ezt a hervadhatatltn virágot sem, a melyért Magyarország két nagy fiának nem lehet eléggé hálás. A mit még említeni akarok, édes fiaim, az mi ránk és a ti tanáraitok elődeire vonatkozik. Kossuth Lajos a sátoraljaújhelyi gymnasiumnak növendéke, piaristák tanítványa, a kiket mindig úgy emlegetett, mint a türelmes vallásosság és az igaz hazafiság példáit és a kiket késő vénségében is, egy-egy turini magyar zarándoklat alkalmával, mindannyiszor kitüntetett, valahányszor a tisztelgők sorában meglátta a rend egy-egy képviselőjét. A történeti múltra szabad hivatkozni, édes fiaim, és nem hivalkodás az, y mit mondok; mert tanúságot akarok tenni előttetek, hogy bennünk az a szellem él, a mely elődeinket lelkesítette, és mi arra az útra irányítunk benneteket, melyen csak a honfierény és az igaz vallásosság állhat meg és arathat babérokat. Úgy áld meg és áldjon is meg benneteket az ég, a mint tanításunkat és példánkat megfogadjátok. Örömmel küzdünk veletek a béke áldásai között, és ha eljőne az idő, mikor ismét „üzenet“ hangzik a hazában szerteszét, a magyar ifjúság tanítómesterei oldalán fog küzdeni a soha cl nem múló Magyarországért.* * T/iar er og Hungaradand, thar var Kossuth, olvasom Ogy izlandi könyvben (Synisbók íslenzkra bókrnennla, 229. lap). Az izlandi ember előtt Magyarország legnagyobb nevezetessége Kossuth Lajos. »Olt van Magyarország, ott vala Kossuth« mondja lelkesedve. Oísti Gíslason Brynjúlfsson (1827 — 1888) izlandi költő Magyaraljódh (»Magyar dalok«) czimmel egy a magyarokról és azok szabadságáról szóló költeménycyklust irt, mely tele van lelkesedéssel a magyar nép és »utálattal az osztrák zsarnokok« iránt. A reykjavíki latin iskola egyik felsőosztályú növendéke nagyon sűrűn mulasztotta el az iskolát, s végre kiderült, hogy a magyarok iránt való rajongásból lovagló gyakorlatokat tart. Tőle való ez az Izland szigetén általánosan ismert vers : Mjer er sem eg sjái Kossuth Aledh svipu langa teyma hross út. .. . >Ugy vagyok, mintha Kossuthot látnám hosszú ostorral kivezetni a lovakat.»
