Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901

92

ból kiált föl a Boldogságoshoz, a maga számára kér gyógyulást, segedelmet lelki és anyagi megtisztulásához és felemelkedéséhez. Önmagán akar segíteni Mária segítségével, hogy azután az Isten kegyelmére annál érdeme-ebb legyen. Sehol sem szebb, nemesebb és tisztább a Mária tisztelet, mint a magyarságnál.

S jól mondotta másik hivatalbeli elődöm, Csete István, Nagy Boldogasszony napján 1398-ban Kolozsmonostoron mondott szentbeszédjében, hogy nagyobb veszedelemnek tartja, ha Magyarország Mária tiszteletéről lemond, mint ha nincsen hadserege, úgy gondolta nyilván, hogy az eszményi hit inkább lelkesít, mint az anyagi erő, és ebben kétségtelenül igazza van.

Mária bennünket is fog óvni és segíteni, gyermeki hittel hiszszük, ha tiszta szívvel fordulunk hozzája. Annál inkább bízunk ő benne, mert másik két példaképünk az ő kérését egyesíti a miénkkel; mert Szt. Imre és Calasanzi Szent József különösen tisztelték az angyalok nagyságos asszonyát.

Szent Imre hivatalból és szivünk szerint ifjú?águnk védő- szentje. Az első magyar királyi herczeg és egyúttal az egyház egy kiválósága. Egy apró, mérges olasz ember nevelte, a ki indulatossága leküzdésére mindig Máriát hívta segítségül. Egyúttal egyik alapvetője ő a magyar keresztény műveltségnek. Nagy erkölcsi tökéletességre tett szert, hitéért vértanú halált szenvedett, s most mint Szent Gellértet tiszteljük. Az első magyar királyi herczeg erényt és vallásosságot, tudományt és gyakorlati bölcse- séget tanulhatott tőle. Ámde Isten a mennyei koronát szánta neki és a tisztaságos ifjút hamar magához szólította. Azóta példa képe és védőszentje ő a magyar ifjúságnak A profán történelem talán zsörtölődhetik vele szemben és azt mondja : jobb lett volna Imrét e világra nevelni, mert akkor Magyarország meg lett volna mentve az első királyunk halálát követő zavaroktól és idegen beavatkozásoktól. Az Úristen így rendelte, hát ne kutassuk és különösen ne birálgassuk az ő intézkedéseit. Vallásos hőssé akarta avatni, mennyei koronát akart neki nyújtani; hát mit szálltok pörbe az Istennel? És nem ér-e többet egy vallásos hérosz, a ki példájával századok ifjú nemzedékét neveli és lelkesíti, mint egy esetleg középszerű és végtelen vallásos alázatosságában és szeretetében talán gyöngének is bizonyuló király ? Örvendjünk, hogy ilyen nemzeti vallásos hősünk van. Évenkint Imre napján úgyis ünnepet szentelünk neki; ezentúl még jobban összeforrunk vele. Nem mondja azt senki sem, hogy példáját mindenki min-