Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901

III.

Pázmány péter Emlékezete.'

Pázmány Péterben, a XVI. és XVII. század e kimagasló alakjában a kath. vallás ujjáteremtőjét tiszteli minden hithű kath. magyar. Büszkesége ő egyébként nz egész országnak s büszkesége ennek az intézetnek, melynek egykor derék növendéke volt. Az ő nagyságát hivatott elmék méltatták már az irodalomban s a történelemben, de ez nem zárja ki, hogy meg ne gyújtsuk mi s olykor az emlékezés fáklyáját, hogy ennek világánál lássuk az ő érdemeit, lássuk azt a tüneményes pályát, melyet mint a magyar katholicismus tündöklő csillaga befutoLt. Az ő élete egy nagy példa arra, mit művelhet a nemes lélek a legválságosabb viszonyok között is.

De, hogy az ő érdemeit méltányolni tudjuk, hogy az ő nagy tetteit kellőleg mérlegelhessük, látnunk kell a viszonyokat, melyek közölt föllép. Nyissunk hazánk történetének azon lapjaira, melyek a XVI. század vallási viszonyait tárják elénk. Bizony szomorú képet látunk. Egy égő városhoz hasonlít az ország, mely ben nincs, a ki gátat vetne az emésztő tűznek s igy ez századok fáradságos munkáját hamvasztja el. Pedig csak egy szikra támasztotta e nagy tüzet, mely szikra nem is nálunk, hanem idegen földön pattant ki. Az a 95 tétel volt e gyújtó szikra, melyet Luther Márton 1517 okt. 31. a vittenbergaí vártemp lom ajtajára kifüggesztett, hogy vitára hívja vele az egész világot. Világtörténelmi nevezetesség ez, melynek pár évtized alati előre nem látott következményei lettek. Ekkor még nem gondolt arra Luther Márton, hogy ő egy új vallásnak lesz megalapítója, s arra még kevésbbé gondolt, hogy a vallásalapitás dicsősége becsvágyát is föl fogja kelteni. A minek be kellett következnie, bekövetkezett, megindult a reformáczió s szabad szellemével csak hamar meghódította nyugat nehány államát s eljutott hozzánk is,

' Felolvasta 1902 márcz 1U. az intézeti Pázmány-ünnepen Bán József tanár.