Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901

I “------7

h

ódítsuk és megvédelmezzük, és a kormányokat, bármilyen legyen is a nevök, megbuktassuk.“

Ezen elvek elfogadásával alakult meg végleg az anarchisták pártja. Erőszakoskodás és fegyelmetlenség által keletkezett, és ilyen úton tartja is fönn magát. Az anarchistákat szervezni hiábavaló gondolat. Az anarchisták magukat a forradalom katonáinak nevezik, de ők nem katonák, mert parancsot nem tűrnek; s vezérek sem, mert katonájok nem akad. A visszavonás és a viszálkodás állandó közöttük ; ezért van az, hogy nagyobbszámú csoportok nem alakulnak, és két-három, sőt egy ember egy külön csoportot alkot. Tevékenységük, törekvésük észellenes. de mive egy bolond mindig talál magánál nagyobb bolondot, ennélfogva az eszeveszett vetélkedés állandó közöttük. Valószínű, hogy e szakadozottság és az egész pártnak erkölcstelen és észellenes alapeszméje mihamar tönkre teszi a szörnyű szövetkezetét, Ga- rin, az anarchisták történetírója, az anarchiának nemsokára végleges megalakulása után közeli végét jósolta. A jóslat, fájdalom^ nem teljesült, az anarchia nem gyöngült, hanem erősebb, vakmerőbb, rettentőbb lett; bombával és gyiiokkal dolgozik a neolatin országokban és azokból bocsát ki rajokat. Párizs, Lyon, Madrid, Barcelona, Róma: főfészkei. Londonban és Éjszak-Ame- rikában is megvetette a lábát; ámde a germán népek fegyelmezettebb észjárásnak, a törvényt és a felsőbbséget tisztelők ; kö zöttük az anarchia nem tud lábra kapni.

A franczia köztársaság elnöke, Carnot; a magyar királyné, Erzsébet; az olasz király, Umberto ; az északamerikai Egyesült- Államok elnöke, Mac-Kinley: ime egy eszeveszett bandának szánandó áldozatai. íme a szörnyű veszedelem, a mely társadalmunkat fenyegeti.

íme még nehány kisebb, jellemző eset.

1894. Firenzében egy anarchista szivén szúrt egy rendőrt, és öt anarchistát fegyveres elíentállás miatt elfoglak. Tehát a rendezett városok rendőrségével is szembe mernek már szállani.

1894. május elején Herkulesfürdön tartózkodott utógyógyítás végett egy volt szerb minister, a ki elmondta a maga szörnyű esetét. 1894. február havában mint Szerbia megbízottja Garnot- hoz volt menendő s hivatalos öltözetben, rendjeleivel a mellén egy előkelő vendéglő étkezőjébe tért be, a hol elegáns ebédet fogyasztott el. Mikor el akart menni, hozzája ugrott egy úr és le------------------------------------------------------------------------------