Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

67

Boldogságos Szüzet két vallásos áhítatot lehelő ódában; három ódában énekli meg az akadémiai templom kegyképét, egyben Krisztus születését és egyben Kalazancziust. Hazafisága nyilatkozik a Mária Teréziára és II. Lipótra írt ódákban A nagy királynőt az általa juttatott ifjúsági jutalmak kiosztása alkalmából dicsőíti két ízben. Megénekli Bánll’y György és Bruckenthal Sámuel gubernátorokat, Csáky János főispánt, Bethlen Béla grófot, Batthyány Ignác erdélyi püspököt két ódában, Károlyi Antal grófot. Elsiratja Orosz Zsigmond piárista rendfőnököt, és üdvözli utódját, Gonrádi Norbertét. Költői leveleket ír Révai Miklóshoz, Mulai Konstantinhoz, Horányi Elekhez, Hanulik Chrysostomhoz, Pállya Istvánhoz, Schreier Norberthez : piáristákhoz, barátjaihoz, irodalmi törekvéseiben osztályosaihoz. Latin versekben levelezik Kádár János tordai ügyvéddel. Költészete, a mi a tárgykört illeti, szűkkörü. Eszméi gyakori emelkedettség mellett olykor-olykor prózává laposulnak. De valamennyi verséből komoly, féríiarcz néz reánk. Latin verseit mindenesetre föl-fölolvasta, alkalmilag elmondotta, esetleg levélben elküldötte. Egy alkalommal egy társaságban valaki ,.pipiens Catulli passer“, Catullus csipegő verebének nevezte, mire a társaság egyik előkelő tagja rögtön védelmére kelt, és Bolla maga egy komoly satirában felelt.

Ez a költői munkásság természetesen nem tarthat számot arra, hogy az irodalomtörténet bemélyedő tudomást vegyen róla ; de kortörténeti értéke van. Bolla egyik azon klasszikus műveltségű magyar professzoroknak, a kiknek sorából a klasszikái iskola Íróit és híveit toborozta. Érdekes benne a küzdelem a múlt és a jövő között, s mindenesetre értékesnek kell annak lenni, a kit korának úgyszólván minden nagyja mint poétát is becsűit.

A tudományos foglalkozás vonta el Bollát a költészettől. Lelke korán vett komoly, reálisabb irányt. Kecskeméten Révaival volt connovicius. Csupa magyaros hév és lelkesedés volt mind a két ifjú. A magyar költészet és tudományosság ügyének akarták élőtöket szentelni. Azonban míg Révai inkább a költőkben gyönyörködik, addig Bolla már a noviciatusban föltetsző hajlamot tanúsított a magasabb prózaikusok és komolyabb történetírók iránt, s Sallustius és Tacitus lettek kedveltjei. Elméje korán meg- férfiasodott, s bár a költőket is szerette és becsülte, mégis inkább szellemi játéknak nézte a költői munkálkodást. A költői babérokért lelkesedő Révait is arra buzdította, hogy énekelje meg Csa- nád dicső múltját, mert a költő legszebb hivatása az ébredő