Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
. -----!----------'—---------i—— G l Boldog esztendők’ futamó hamarját, Jó-szerentsédnek keze, kötve tartsa, Élj, nyugodj folyvást az öröm’, s ditsősség Fényes ölében. Ti pedig napnak keletével egygyütt Gerjedő szellők, kik ezen keresztül Fúdogálván a’ Magyarokhoz hosszú Szárnyal eveztek, Még ma felvévén heves énekünket, A’ Dunán által sebesen vigyétek, Ott-való vigság örömünk füzével Kettesen égjen. Jóllehet számosb legyen ottan a’ szív Mintsem itt; még is log Aevülni tőlünk Újra; mert minket közelebb tsapással Ér az öröm-láng. Mikor irta Bolla ezen alkalmi üdvözletét? Kézirata nem ad fölvilágositást. Nyilván Mulai első vagy második esztendejében írhatta, mikor előbbi állomásainak emlékei nein tűntek még el az emlékezetből. Szabad-e ezen költeményből következtetni ? Mulai kedvéért vonta magyar hangra lantját Bolla .... ez prózában annyit tesz, hogy a házfőnök buzdította Bollát a magyar verselésre. A piáristák kolozsvári háza sem vonhatta ki magát a kor irodalmi áramlataiból. •2. Lantos-vers Révai Miklóshoz. — Odae Latinae et Hung. — 1 Oh szívem’ jobbik fele! oh szereltem Drága Miklósom, kit az engedetlen És irigy sorsnak vak Aatalma tőlem Messze szakasztott. i Mit mivelsz Grétzben ? valahára Bollád A’ sűrű gond közt jut-e még eszedbe? Én ugyan nálod vagyok, áogyha érzed, Minden időben. 3 És mivel véled sűrűén beszéllek, Lád’d-e Múzáin is mire tör miattad, Vakmerő kézzel veri a szokatlan Szittjai lantot.
